Más is volt úgy,hogy otthon nem engedték főzni,így akkor kellett megtanulnia,amikor elköltözött?

Ja, bocsánat! Akkor egy rész elkerülte a figyelmemet!

Szeretnél ismerkedni? Esetleg max. barátilag, hogy bővítsd az ismeretségi körödet? :)

Engem hagyott a mama, de nem nagyon főztem, mert nem csak mi laktunk ott és zavart hogy más is van ott, belebeszélnek. Ne úgy csináld, nem lesz jó.

Aztán összeköltöztünk a párommal és tök jókat főzök. Alap példa a tökfőzelék. Én pl meg sem ettem, mert fúúúj, a sajátomat meg szeretem.

Illetve tök sokat főzök, meg sütök akár netről szedett recepteket. (Egy kicsit néha változtatok is)

Amikor jól sikerül akkor olyan jó érzés, hogy ezt én csináltam és finom lett.

Egyébként nem gáz. Nem ötcsillagos ételeket csinálok, de én úgy érzem van hozzá érzékem. Egyre többet csinálsz, annál jobban lesz önbizalmad.:))

Pont így voltam. Süteményt azért sütöttem anyáméknál kamaszkoromtól vagy pizzát, de apám mindig ott lézengett, beledumált.

Szerencsére volt egy alap tehetségem hozzá, így én főzőműsorokból, netes receptekből önállóan megtanultam mindent.

Még kislányként kuktáskodva a nagymamámtól megtanultam olyan "alapok alapja" dolgokat, mint hogy a húst először lefedve sütjük át, aztán fedés nélkül pirítjuk (bár már ezt sem mindig így csinálom), vagy hogy a bő zsiradékban sült ételekhez (sültkrumpli, bundáskenyér, rántotthús) sosem tesszük bele a zsiradékba az ételt, amíg az nem sistergősen forró (mert akkor nem sülni kezd el benne, hanem csak jól felszívja a kaja a zsírt, és tocsogni fog). De egy teljes ételt elkészíteni sosem tanultam meg tőle, legfeljebb a rántottát.

Anyám pedig tipikusan olyan volt, mint itt többeké: menjek a konyhából, útban vagyok, mit akarok pont azzal a fazékkal, nem jó, minek, abból ne használjak, ne csináljak koszt (akkor sem, ha összetakarítom), ne nyúlnak inkább semmihez.

De főzni megtanulni nem nagy eresztés. Ott a recept, megcsinálod, tádááám, főztél. Talán a fűszerezést ki kell tapasztalni kicsit. Sőt, hogy lásd, mennyire egyszerű: a szintén rántottáig jutó férjemet életében először megkértem múltkor, hogy tegyen fel egy pörköltet. 2 percben elmondtam neki, hogyan kell, és mire hazaértem, tökéletes, szaftos, finom pörköltet csinált, egyedül. Kicsit csodálkozott is, hogy hát ez nagyon egyszerű volt.

Felesleges is lett volna a családtól tanulnom a főzést, mert sokmindent másképp készítek mint a felmenőim, és nekem így jobban ízlik.