Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Tényleg én voltam ezért a...

Tényleg én voltam ezért a paraszt? Hiszen ő volt, aki erőltette.

Figyelt kérdés

22 éves vagyok, itthon élek. Ketten vagyunk, ketten voltunk, így kire másra támaszkodtam volna mint rá. Emellett sokáig nagyon apás voltam.


Tegnap történt, hogy nagyjából 8 folyamatos órán keresztül nem tudtam megoldani egy letöltést, amire nekem szükségem van. Ez csapatos történet, ők pedig zokszó nélkül segítettek megoldást találni. Én viszont már idegbeteg voltam a dologtól, feszült és türelmetlen.


Apukám megjött későn, nem akartam beszélgetni. A hangom hisztis volt néhol, de én nem voltam bunkó vele az, sem bunkó. Egészen addig, amíg hozta a formáját és erőszakoskodott, hogy megtudja, mi a búbánat gondom van. Szépen kértem zöbbször is, hogy hagyjuk, nem akarok erről beszélni (aznapra jegelni akartam, bosszantott), ő meg mondja. Mit csesztem el? Rossz a gépem? Megnyugtatom, hogy a gép működik, de ne akarja tudni, kértem, hogy hagyja. Ő meg mondja tovább, hogy de monjam már el neki, talán tud segíteni (mert ja, valóban ért a technikai dolgokhoz). Bennem felmemt a pumpa, ő meg megsértődött, hogy akkor legközelebb ne menjek hozzá, ha bajom van. Mondom neki, hogy akkor segítsen, ha kérem, ne erőszakolja ki, de folytatta tovább a durcizást. Még most is úgy viselkedik.


Egyszerűen nem akartam belevonni, ezt én akartam/akarom intézni, illetve a csapat tagjaival, akik szintén nem hülyék a technikai bajságokhoz. De nem mentem bele, hogy csapatos buli, ugyanis annyiban akartam tartani a medret, hogy él a gépem és nem kell segítenie.


Tudtam, milyen állapotban vagyok, csak nyugiban el akartam volna vonulni lenyugodni, de neki áltanos jellemzője, hogy bármi bajom van, arról tudni akar és segíteni, ha pedig nen akarom megosztani vele, addig idegesít, amíg elmondom, vagy sértődik, mint most.


2023. jún. 26. 09:50
1 2 3
 11/26 anonim ***** válasza:
79%
9 éves szint
2023. jún. 26. 12:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/26 anonim ***** válasza:
81%
Érdekes, mert a kérdés szerint nem mondtad el, mi a gond, később már igen.
2023. jún. 26. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/26 anonim ***** válasza:
73%

Érdekes, hogy a felvezetőben még nem írtad, hogy elmondtad apádnak, csak annyit, hogy mereven elzárkóztál. Utána meg alakul a történet, hogy ezt mondtál, azt mondtál, ő meg csak erőszakoskodott.


Azért annyit elmondanék szülőként, hogy egy normális szülőt érdekli, ha a gyerekének gondja van és ezt az "orbitális problémát" nagyjából egy mondattal elintézhetted volna!

Apád úgy viselkedett mint egy felelős szülő, te meg mint egy hisztis óvodás.

Szerintem nem kis mértékben el vagy kapatva és körülötted forog a világ,...legalábbis utóbbiról így hiszed!

2023. jún. 26. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/26 anonim ***** válasza:
78%
Igen te voltál a paraszt, de ezt te is tudod, ezért írtál ki erről kérdést.
2023. jún. 26. 13:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/26 anonim ***** válasza:
67%

"A hangom hisztis volt néhol"

Természetesen az a paraszt, aki frissen hazajött apukájával hisztizve kommunikál a napi problémája miatt, és mikor az apuka segíteni akar, akkor még neki áll feljebb...

2023. jún. 26. 13:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/26 anonim ***** válasza:
20%
Egyáltalán nem voltál paraszt. Egyértelműen kifejezted, hogy nem akarsz beszélgetni. Apád szart rá, hogy mit akarsz te, csak az volt neki a fontos, hogy ő mit akar. Nem az érdekelte, hogy neked jobb legyen, hanem hogy az ő lelkiismerete tiszta legyen. Ne foglalkozz a sok önimádó válaszolóval, hidd el, ha az ő kérésüket nem tartja tiszteletben valaki ők sem tűrik mosolyogva, csak másoktól várják el.
2023. jún. 26. 14:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/26 anonim ***** válasza:
67%

Passz.

Ha én órák óta küzdök, egy egész csoport hülye hozzá, szerintem azzal fogadom apámat, hogy de jó, gyere, segíts nekünk...

2023. jún. 26. 16:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/26 anonim ***** válasza:
20%
Akik szerint a kérdező a hibás, ti mondjuk egy szexuális erőszaknál is az áldozatot hibáztatjátok? Az érdekelne, hogy hol van nálatok az a pont, ahol már önmagában elég nemet mondani valamire, hogy az nemet jelentsen és nem akarjátok már erőszakosan felülbírálni. Nyilván onnan indulunk, hogy ha valaki nem akarja veletek megosztani a baját, az nem elfogadható, azt addig kell vegzálni amíg el nem mondja. Akkor mondjuk ha el akarjátok kérni a fűnyírót a szomszédtól, de nem adja, akkor azt már elfogadjátok, vagy addig tenyereltek a csöngőn, amíg meg nem törik? Ha mondjuk a nagyi nem akar vigyázni a gyerekre a hétvégén, akkor megfenyegetitek, hogy akkor többet egyáltalán nem vigyázhat rá? Hol az a pont, ahol már elfogadjátok mások döntését?
2023. jún. 26. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/26 anonim ***** válasza:
64%
19, na nehogy a szexuális erőszakhoz hasonlítsd, hogy elmebeteg vagy, mert valami nem sikerült, lenne segítség, de tapló vagy vele...
2023. jún. 26. 17:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/26 anonim ***** válasza:
56%
Nekem ha valami nem megy, akkor békén kell hagyni, különben kiabálok. Majd lenyugszom, és akár segítséget is kérek. És ezt itt is mindenki teljesen megértené, ha pasi lenne a kérdező.
2023. jún. 26. 18:21
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!