Tényleg én voltam ezért a paraszt? Hiszen ő volt, aki erőltette.
22 éves vagyok, itthon élek. Ketten vagyunk, ketten voltunk, így kire másra támaszkodtam volna mint rá. Emellett sokáig nagyon apás voltam.
Tegnap történt, hogy nagyjából 8 folyamatos órán keresztül nem tudtam megoldani egy letöltést, amire nekem szükségem van. Ez csapatos történet, ők pedig zokszó nélkül segítettek megoldást találni. Én viszont már idegbeteg voltam a dologtól, feszült és türelmetlen.
Apukám megjött későn, nem akartam beszélgetni. A hangom hisztis volt néhol, de én nem voltam bunkó vele az, sem bunkó. Egészen addig, amíg hozta a formáját és erőszakoskodott, hogy megtudja, mi a búbánat gondom van. Szépen kértem zöbbször is, hogy hagyjuk, nem akarok erről beszélni (aznapra jegelni akartam, bosszantott), ő meg mondja. Mit csesztem el? Rossz a gépem? Megnyugtatom, hogy a gép működik, de ne akarja tudni, kértem, hogy hagyja. Ő meg mondja tovább, hogy de monjam már el neki, talán tud segíteni (mert ja, valóban ért a technikai dolgokhoz). Bennem felmemt a pumpa, ő meg megsértődött, hogy akkor legközelebb ne menjek hozzá, ha bajom van. Mondom neki, hogy akkor segítsen, ha kérem, ne erőszakolja ki, de folytatta tovább a durcizást. Még most is úgy viselkedik.
Egyszerűen nem akartam belevonni, ezt én akartam/akarom intézni, illetve a csapat tagjaival, akik szintén nem hülyék a technikai bajságokhoz. De nem mentem bele, hogy csapatos buli, ugyanis annyiban akartam tartani a medret, hogy él a gépem és nem kell segítenie.
Tudtam, milyen állapotban vagyok, csak nyugiban el akartam volna vonulni lenyugodni, de neki áltanos jellemzője, hogy bármi bajom van, arról tudni akar és segíteni, ha pedig nen akarom megosztani vele, addig idegesít, amíg elmondom, vagy sértődik, mint most.
Szerintem nem, de erről megoszlanak majd a vélemények. Sajnos sokan nem tudják elfogadni, hogy ha valaki ideges akkor van, hogy nem megoldásra vágyik, csak egy kis nyugalomra, hogy összeszedje magát. És ez tipikus viselkedés, hogy addig erőltetik a "segítést", amíg az embernél elpattan a húr és kifakad. Aztán persze jön a hiszti, pedig az egész nem róluk szól.
Majd ha lenyugodtak a kedélyek, akkor ezt próbáld elmondani neki higgadtan. Bár valószínűleg csak falra hányt borsó lesz.
Szerintem óriási ügyet csináltál egy semmiségből. Ez nem valami óriási titok, amit nem lehet elmondani. Nyilván látta, hogy annyira kivagy, hogy azt hitte, valami nagy baj van. Miért nem lehet normálisan kommunikálni? Meddig tartott volna elmondani, hogy nem ment a letöltés, ideges lettem, de szerencsére már megoldódott?
Én meg ezt nem bírom, amikor valaki látványosan szenved, de nem hajlandó elmondani, hogy mi a baja.
"Mondtam, hogy én megoldom, neki nem kell segítenie, hagyja a témát. Ennyi. Szerintem normálisan ezzel le is lehetett volna zárni a témat. De ha azt mondom, amit te, ő ugyanúgy kérdezni fog, hogy milyen letöltésben segítenek, mi a gond, és erőltetni fogja, mert ők online vannak, apám pedig élőben és higgyem el, gyorsabban megvan, ha hozzáértő csinálja."
Nem szenvedtem látványosan. Igen, látszott a feszültség, de miért kéne nyugodtak kinéznem, ha nem vagyok az? Kérdezte ennek okát, mire választam egy darabig, de tovább mentem bele, különben az lett volna, ami a fenti válaszomban.
Elofordulnak ezek a kis apro konfliktusok a mindennapokban, mindenkinek lehet rossz napja, emberek vagyunk, a szulok is csak emberek.
Szora se erdemes, meg kell beszelni majd tovabblepni. Ha leragadsz minden kis apro szarsagnal, akkor keserves eleted lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!