Mit szólnál, ha valaki lekeverne egy pofont a gyerekednek? Jól érzem, hogy itt senkinek nincs igaza?

Sógornőm felháborodva mesélte, hogy a fiát felpofozta egy pasi, csak úgy. Utána mi ezt a másik szemszögből is hallgattuk, mert ismerjük a férfit/bácsit (65 év körüli).

A "csak úgy" kiderült, hogy az volt, hogy a fiú a barátaival egy kukoricás földön egész délután fel-alá motorozott, biciklizett, ezzel 12 sornyi kukoricát le is taroltak ott. Valaki szólt a föld tulajdonosának, a fent említett férfinek, ő meg kiment megnézni, hogy miről van szó, a fiúk még ott voltak (15-16 éves korosztály).

Elég erélyesen szólt nekik, hogy mit csinálnak, ezt hogy gondolták és hogy nem ott kéne motorozni, másnak a munkáját tönkretéve (a motorról annyit, hogy jogsija egyiknek sincs, kb. ilyen "tata garázsban tartott régi motorját vigyük már el" sztori akart lenni).

A fiúk elkezdtek visszaszólni neki, a végén már ment a kva anyázás, meg hogy a kva anyjának dumáljon, hagyja őket békén. Azt tudni kell, hogy a férfinek az édesanyja három hónappal ezelőtt hunyt el... Ezután két fiút a társaságból elkapott a pólójánál fogva, kaptak 1-1 pofont, amin úgy megszeppentek, hogy elkezdtek sírni, így indultak haza. Este a sztori folytatódott, mert sógornőm odament már sötétedés után a férfihez, becsengetett és elkezdett az utcán ordítozni vele, hogy mit képzel, miért emel kezet gyerekekre, és testi sértés miatt feljelenti, ha nem kér bocsánatot a fiúktól... Ő elkezdte mondani, hogy nem fog bocsánatot kérni, egyáltalán örüljenek, hogy rendőrt nem hívott, mert azt is megtehette volna éppen és a második pofont otthon kellett volna kapnia, hátha megtanulja, hogy mások tulajdonát nem tesszük tönkre.

Azóta sógornőm minket traktál, hogy most mit csinálhatna, ő ezt nem hagyja annyiban. Nem akartam neki mondani, de a fia egy szemtelen kamasz, aki sosem érzi, hol a határ. Velem általában kőbunkó, akkor viselkedik valamennyire, ha a férjem is jelen van, de olyankor is van 1-2 olyan megszólalása irányomba, hogy a férjem szól rá, hogy állítson magán és fejezze be. Szemtelen, tiszteletlen.

Persze, megütni ezért nem kellett volna, de én sem ugrálnék örömömben, ha egy csapat 16 éves gyerek mondjuk tönkretenné a virágaimat a ház előtt... És az csak pár virág, nem több százméteres kukoricasorok. A férjem nem mond semmit, annyit jegyzett meg, mikor először hallottuk, mi történt, hogy már jó 10 éve ért az unokaöccsének az a pofon, biztos benne.