Fiunk mentális beteg lehet?
41 éves még mindig velünk lakik, és sokszor úgy viselkedik és vicceskedik mintha nem nőt volna be a feje lágya. Megállapodni sem akar szerintem mert bár most is van már két éve egy barátnője csak úgy vannak, összejárnak, elmennek nyaralni, kirándulni, de komoly dolgok mint összeköltözés, esküvő, gyerek nem kerül szóba.
Gondolkodtunk, de igazából arra jutottunk nem küldhetjük el itthonról mert mind anyagi téren, mind munkában kiveszi a részét az itthoni dolgokban, meg igazából éli a saját életét, dolgozik csak itt velünk él nem akar önállósodni.
Lehet hogy fiatal korában még a középiskolában (ahova utált járni) lett valami mentális betegsége csak nem vettük észre és nem kezeltettük ott ment nála valami félre?
Ha van saját élete nem lehet nagy gond. Vagy elkényeztettétek és ezért nem önállósult vagy rájött hogy így könnyebb az élet mintha elköltözne.
Az hogy nem került szóba a gyerek, esküvő stb szerintem nem nagy gond és se tervezek egyike se és sokan így vannak vele.
Fasza szülők vagytok.
Volt férjemnek egy munkatársa, aki az anyjával élt, ő is ilyesmi életkorú volt. Amikor meghalt az anyja, nem sokkal később a pali öngyilkos lett, felakasztotta magát. Ti is ezt kívánjátok a fiatoknak? Már ugyan jól elcsesztétek, de még talán lehetne korrigálni a dolgot. Vagy a fiú pénzére utaztok és azért nem akarjátok, hogy normális emberi életet éljen? Mert akkor nagyon szégyelljétek magatokat.
Ezt szakember tudja csak megmondani.
Az, hogy valaki vicceskedik és komolytalankodik, nem jelenti, hogy sérült (elég durva, hogy egyből erre gondoltok)
Viszont!!!
Egy kényelmes életteret biztosítotol neki, amiben miután megtette a kötelezőt, szt csinál, amit akar. Felőletek ez mehet így tovább.
Bár úgy néz kiy mégsincs igazán ínyetekre a dolog. Ésnitt lesz a kutya elásva.
Nem ártana nektek egy nagy családi beszélgetés, az biztos.
én 33 vagyok azért élek szüleimmel mert nagyon kényelmes és békén hagynak, elvégeztem munkám aztán a nap nagy részén nem is látjuk egymást a nagy házban.
elköltözhetnék de akkor egyedül költségesebb lenne és kevésbé kényelmes és nem vagyok az aki nagyon szeret "élni" szóval nem vonz a dolog
#3 Régebben lakott már önállóan egyedül, mikor más városban dolgozott. Meg amíg nem lett 40 annyira nem zavart, hisz manapság csomó fiatal eltolja a családalaptítást a 30-as éveire, de mióta 40 lett és semmi változás azóta kezdtem el aggódni.
#5 Teljesen függetlenek vagyunk anyagilag egymástól, a rezsi az egyetlen amit felesben fizetünk. Ugyanúgy nincs szükségünk az ő pénzére, ahogy neki a mienkre. Valamint mi soha nem kívántuk, hogy velünk éljen, de hogyan küldhetném el, meg miért, ha nem tartatja el magát és nem szolgáltatja ki magát?
8.
Sok ilyen van. Nem mindig éri meg elköltözni. Van olyan (inkább külföldön elfogadott ahol nagy lakások vannak) hogy akár 3 generáció is él együtt békében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!