Mit tegyek ebben a sz*r helyzetben?

Előtörténet:

Egy parasztházban 6 fős családként élünk. Ez a ház rossz állapotú, besüllyedt plafon, dőlt falak, lyukas alapzat. A szüleimnek nincs munkája, jelenleg nekem sincs. Édesanyám a testvéreitől kért kölcsön sokszor.

A mai történet:

Favágásból értünk haza, és hallottam, ahogy anyukám apukámnak az alábbiakat mondja:

"Sokszor azért jövök ki telefonálás közben, mert felrobbanok az idegtől, hogy állandóan a fejemhez vágják, hogy kölcsön kértem. NEM OLYAN CSALÁD LETT, AMILYET SZERETTEM VOLNA ANNAK IDEJÉN."

Kimentem megkérdezni, hogy milyet szeretett volna, de képtelen elmondani. Mondtam anyámnak, hogy ahogy a mondás tartja, néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ha változást akarnának, ahhoz kommunikálni kéne a többiekkel, és nem mérgelődni, lebaszni a másikat, titkolózni, susmosolni, és mindent magába tartani az embernek. Ha elmondanák mit szeretnének, akkor az ember tudna tenni érte, de az, hogy soha semmit nem beszél meg senki a másikkal, és a komoly betegségeket is eltitkolják és sorolhatnám, úgy a k*rva isten is megbassza, de senki nem fog tudni semmit tenni, és pont ezért szar ez a család, mert mindenkit hibáztatni kell, de elmondani képtelen mindenki a másiknak mi a retkes f*szom van.

Elnézést a káromkodásért, de elegem van, mindig hallgatom mekkora szar vagyok, vagy ki mekkora szar, de azt nem tudja elmondani semelyik, hogy mégis miért és mi a bajuk velem. Ez akkor is így volt, amikor dolgoztam, minden rendben volt, és most is ìgy van. Gyerekkorom óta ezt kapom, jobban mint a többi testvérem. Mintha én tehetnék minden sz&rról ami történt velük.

Mit tehetnék? Hogyan vegyem rá őket, hogy mondjanak el mindent? Mit tegyek? Könyörgök segítsetek hogyan értethetném meg velük.