Felnőttként döbbentem rá, hogy a szüleim éezelmileg bántalmaztak/bántalmaznak?
*aki nálad ezerszer becsületesebb, egyenesebb, és erősebb-lelkileg is, no és okosabb ís, pedig neki nincs pedagógia diplomája, pedig a diplomádhoz, hogy egyáltalán mehess és elvégezhesd, a nővéred anyagi és egyéb segítsége nélkül neked sosem lett volna rá lehetőséged, ahogy az anyád házára sem, mert a nővéreden mult, hogy anyádék veled együtt ne kerüljenek szó szerint az utcára..
Ezt mindig kihagyod:D
Ne etesd a trollt..
Te lány vagy, az unokatesód meg fiú?
Ha igen, akkor szimplán hímsoviniszták a szüleid. Az enyémek azért nyomtak le (egyszer elszólta magát apám) mert nehogy már az ő végtermékük -mármint én- okosabb, szebb, jobb legyen náluk!! Olyan nincs!Amúgy örülj neki, hogy rájöttél. Könnyebb leszakadni róluk. Magaddal foglalkozz, ne velük. A meglátásaidat meg ne finoman közöld, mert akkor erőtlennek hisznek és letarolnak. Erősen, hangosan, magabiztosan kellene, hogy emberszámba vegyenek.
10es, én már többször kiálltam magamért, teljesen normális hangnemben. Apám képtelen elviselni ha nem egyezik a véleményem, meglátásom az övével. Ilyenkor vagy gúnyólódik, vagy verbálisan fenyeget, aztán ordibál hogy övé legyen az utolsó szó. Olyan hogy közös álláspont, vagy hogy ezt másként gondjuk és kesz, olyan számára nem létezik.
Édesanyámnak is ugyanilyen normális hangnemben elmomdom, hogy nem értem miért kérdezi meg pl azt hogy mit főzzön nekem ha megyek, mit szeretnék enni, ha valójában nem is érdekli. A vége mindig az, hogy sajnáltatja magát, vagy megy panaszkodni rám apámnak, és akkor ugye apám verbálisan rám támad.
Az unokatestvérem is nő, ahogy én is. Ő idősebb nálam. Apám úgy lett nevelve, hogy a nővére többet ér mint ő, emiatt a nővére lánya is többet ér, mint én. Engem látványosan butának néz, gúnyolódik rajtam, és kettős mércét alkalmaz. Lényegében soha egyik szülőm sem állt érzelmileg mellém. Illetve anyukám igen, de ahogy a kérdésemben kiírtam, már azt gondolom az valójában színjáték volt, mert annyira ég és föld az eltérés a mostani és akkori viselkedése között velem kapcsolatban. Soha nem hagytam cserben egyiküket sem! Ahányszor szólt anyu hogy menjek mert apám megint agresszív, mentem és védtem anyut. Viszek anyunak finomságokat amiket szeret. Apámnak ugyanígy felajánlottam ha vmi olyanra van szüksége amiben tudok segíteni, akkor segítek neki. Egyszerűen semmit sem értékelnek belőlem. Egyikük sem. Ez pedig fáj nagyon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!