Akiket rendszeresen vertek a szülei, vagy más módon terrorizálták, megfélemlítették, állt-e bosszút valamilyen formában felnőttként?

Sohasem alltam bosszut, sot. Szeretetet ereztem sokaig, illetve a fejemben megszepitettem a multat, mintha meg sem tortent volna az, ami.

Ez nem jo vagy rossz, de nalam ez a helyzet.

Jelen.

Nekem szüleim vettek egy lakást mert volt sok dugipénzük amit vissza kellett forgatni a fehérgazdaságba. Én ezt a lakást tekintem elégtételnek, főleg hogy - ezt nem tudom biztosan - de szerintem ők is rájöttek hogy gyerekkoromban nagyon messzire mentek, és ezzel próbálnak kompenzálni. A leghalványabb hálát nem érzem és nem mutattam nekik soha a lakásért. Inkább vigaszdíjként tekintek rá.

Amúgy meg a kommunikációt leszorítottam velük a minimumra, pedig már évek óta nincs harag, de a gyerekkori sérelmeket sosem fogom elfelejteni, főleg megbocsátani.

A lakás nélkül valószínűleg teljesen megszakítottam volna velük a kapcsolatot.

A nevelőszüleimből a nevelőapám vert napi rendszerességgel! A nevenelőanyám tudta,de sosem avatkozott bele! A saját gyerekük könyörgött az apjának,hogy ne verjenek! Nadrágszíjjal vert úgy hogy le kellett húzni a bugyimat.Szexuálisan nem tudott hozzám nyúlni arra volt egy másik lány aki jó pár évvel idősebb volt tőlem,szintén árva volt!

A nevelőszülőket felügyelő nő nem akart szóba állni velem!Az iskola (tesiórán derült ki,tele van a testem kék,lila foltokkal stb..) a tesitanárom biztosan szólt,de hiába!!!!

A nevelőszülők nem tudtak megtörni sem veréssel,sem éheztetéssel,az édességet nem szerettem illetve nem fogadtam el tőlük!

Megszöktem tőlük! Később találkoztam azzal a lánnyal akivel együtt voltunk ugyanannál a nevelőszülőnél és pontosan azt mondta "te is kaphattál volna finom édességeket" ...

Ahogy megszöktem,utána elvették a másik lányt a nevelőszülőktől!

Sosem kerestem őket!

Az én gyerekkorom elég érdekes volt ilyen téren. Apám meg anyám elváltak amikor 5 éves voltam, és apámmal maradtam, sajnos. Napközben én voltam a szeme fénye, testvéreim mindig féltékenyek voltak mert velük soha nem foglalkozott annyit mint velem. Ennek ellenére este mindig az asztal alá itta magát (válás után), utána a személyisége az mindig teljesen megváltozott és azután megállás nélkül arról beszélt, hogy bárcsak ne lennék, én vagyok az egyetlen gyerek a családban akinek szégyelli a létezését, ha kimondtam azt a szót, hogy anya, akkor abból egy fél órás szidás lett, hogy abban a házban ne merjem még egyszer kimondani, hogy anya, meg hasonlók. Volt olyan, hogy csak feküdtem az ágyamban fal felé fordulva, próbáltam eljátszani, hogy alszok és nem hallom, hátha abbahagyja, de akkor is órákon keresztül ott állt és mondta a magáét. Ez majdnem minden egyes este kb 6 éves koromtól 14-15 éves koromig amikor először el mertem mondani valaki másnak, aztán segítettek elköltözni onnan.

Ezek olyan dolgok amit szerintem soha nem fogok tudni elfelejteni meg megbocsájtani neki. Még úgy sem, hogy ő szerintem tisztában sincs annak a nagy részével amiket a fejemhez vágott.

Én személy szerint nem vagyok a bosszú híve és nem is volt célom, hogy bosszút álljak rajta, de pár éve odamentem a boltjába, hogy megbeszéljek és lezárjak vele mindent és örökre elfelejtsük egymást. Ebből egy jó nagy üvöltözés lett a vége amit hallott az összes ott dolgozó ember és utána egy-két héten belül be kellett zárnia boltot mert az összes alkalmazottja ott hagyta.

Annak ellenére, hogy nem vagyok kárörvendő, illetve nem ez volt a célom, és nem is lett volna ez az eredmény ha nem kezd el üvöltözni, őszintén megmondom egy kicsit jól esik, hogy pár évet én is tönkre tudtam tenni az ő életében.

Nekem nem sikerült feldolgoznom, a bosszúállást nem tudom, hogy tudnám kivitelezni, mert nem gonoszságból vertek, hanem ostobák, erőszakosak és sértettek ők is, elhitetik magukkal, hogy ez rendben volt... Esélyem sincs, hogy felfogják a bosszúm.

Annyit sikerült fejlődnöm, hogy nem tűrök semmit csendben, ha nem úgy viselkednek, ahogy akarom, kritizálnak, aláznak, akkor egyszerűen ott hagyom őket, mert undorítóan viselkednek, de még a viselkedésük undorító voltát sem sikerül felfogniuk..

Azt hiszem a hiányom a legnagyobb büntetés, mert egyrészt nincs kin levezetniük a stresszt, másrést nem érzik jobb embernek magukat, mikor engem szidnak, harmadrészt itt érezhetik valamennyire, hogy nem volt rendben a gyerekkorom, bár ki tudja, lehet azt hiszik én magamtól lettem ilyen szeretetre érdemtelen:D

A lényeg, hogy minél többször felkerül, ne sumákold el a rossz gyerekkorod kérdéskörét.

Én megmondtam nekik, hogy ne is álmodjanak arról, hogy kettesben maradnak az unokájukkal.. a magány és a másoktól való különbözés talán befolyásolja őket valamennyire.

Egyébként a büntetés híve nem vagyok, nem véletlen, tehát leckét nem akarok nekik tanítani, de én rohadtul jobban akarom érezni magam(ezért a bosszú valamennyire szimpi)és tudom abszurd, de azt akarom, hogy megbánják, amiket tettek és bocsánatot kérjenek.

Persze erre hiába várok a pszichiáter szerint..

Nekem a gyerekkorom maga volt a pokol, hogy mi mindenen mentem keresztul en most abba nem megyek bele teljesen,mivel egy evig irhatnam.

De van egy ocsem akit sohasem bantottak, en hideg szobaban aludtam ,elhanyagoltak kicsinek vertek,szolgalonak tartottak, volt hogy kirugdostak a hazbol majd kizartak haloingbe meg telen is ejjel ,volt hogy nagy ho volt es mezitlab voltam, Mama 15 percre lakott ugy szaladtam mezitlab hoba at hozza,elofordult olyan is hogy 3 an vertek,az ocsem is beszallt. Minden onbizalmam elvettek rongyokba jartam iskolaba, etel es innivalo nelkul, 10 orai szunetben mindig kimentem a folyosora. Ezek miatt csufoltak is suliba.

Apam alkoholista anyam meg hulye. Eltartotta apamat dolgozott ejjel nappal. Mind a ketten vertek es terrorban tartottak.

Ha Mamam nem lett volna akkor mar szerintem nem elnek.

Most 37 eves vagyok es napi szintem befolyasolja a gyerkkorom az eletem. Van egy 4 eves kisfiam,akit imadok erte elek o a mindenben a legjobbat szeretnem Neki megadni,nagyon szeretem. Eppen ezert befolyasolja a mindennapjaim . Mivel nem ertem,hogy hogyan banthattak mivel a gyerekem boldognak latom akkor vagyok en is boldog. Nala meg nem szerettem senkit sem jobban. Ha valami faj neki olyan mint ha nekem fajna. Szoval nem ertem hogy tudtak bantani. Az elso emlekem az hogy, anyam ele allok hogy apam ne verje.. olyan 3 eves lehettem. A masodik,hogy a kiscicamat nagy lendulettel a falhoz vagta apam. Sajnos elpusztult az allat. Azert mert befekudt a macska az ocsemhez a kisagyba. Az ocsem szuletese utan kezdtek el verni.

26 evesen szabadultam meg toluk, kikoltoztem angliaba a baratnomhoz. Anyam csak annyit mondott ,hogy most mi lesz veluk. Hogyan fognak elni..

Mivel addig kihasznaltak. Ugy neveltek mint,ha ezt amit csinaltak normalis lett volna, es hogy nekem oket segiteni kell anyagilag es mindenhogy. Most 12 ev utan hazakoltoztem a csaladommal,10 percre lakunk toluk. Miota megszuletett a kisfiam anyam mindennap keres, mar 5 eve lesz.Tanacsokat ad es mindig oktat mit csinaljak.... mintha o tokeletes anya lett volna es mi sem tortent volna. Pedig a kisfiam szeretetben es joletben el ,boldog. Mar nagyon unom, de megsem tudok valahogy megvallni toluk.

Azt mondja, hogy nagyon jo mama akar lenni mert nem volt jo anya . Megis ha kerdezem miert tettek ezt velem nem akar rola beszelni ..

Ha atmegyunk vagy eljonnek siman osszevesznek apammal a gyermekem elott. Emiatt utoljara 5 honapig nem reagaltam a telefonra es smseire. De mindig valahogy megsajnaltatja magat. Apammal uzen, hogy o a kicsiunoaja nelkul nem tud elni. Meg hogy ezt nem tehetem vele... neki is van joga az unokajahoz. Van az ocsemnek is gyereke de megis az en babamhoz jobban ragaszkodik. A munkahelyen es a facebookon is mutogatja egyfolytaban mintha az o erdeme lenne, hogy mindenunk megvan, es a kisfiam gyonyoruen van tartva.

Nem ertem magam , nagyon rossz hatassal van ram es meg akarok toluk szabadulni de megsem megy.

Szerintem a bosszu az, ha csak boldog vagy es nem keresed, a siker es a boldogsag a legjobb bosszu.

Hiaba mondtam a szemebe vagy kertem szamon mit tett nem lett jobb.

Amikor hosszu igeig nem latom akkor konnyebb. De megis mindig megtalalja a modjat ujara beszeljunk.

De a legjobb bosszu ha kizarod oket az eletedbol!

⁰