Hogy tudnátok elfogadni,hogy az imádott lányod megtagad?

Ha én egy annyira intelligens felnőtt ember vagyok, aki a diplomaszerzésig viszi, és évtizedeken át remek a kapcsolatom a világ bármilyen jelenségével, akkor moshatják az agyam egész nap, attól nem változik a véleményem az adott jelenségről, hiszen sokéves személyes tapasztalatom bizonyítja az agymosó állításainak az ellenkezőjét. Szerintem valami ellenszenvre okot adó dolog csak kell, hogy legyen a háttérben.

De a kérdésre válaszolva: a megoldás egy higgadt beszélgetés a problémáról, ahol minden érintett jelen van.

Biztos nincs valami a háttérben? Mármint az én szüleim is segítettek nekem a diplomaszerzésben, otthon élhettem, amíg be nem fejeztem az egyetemet, egy fillért nem kértek tőlem, de ettől függetlenül állandóan bele akartak pofázni az életembe, hogy mit és hogyan csináljak, folyamatosan fúrták a kapcsolatom.

Lehet, hogy ő is ezt érzi, annak ellenére, hogy te jó szándékkal adsz neki tanácsokat?

Kivonulnánk az életéből, majd ha szüksége lesz ránk keres.

Ideje az "imádatból" visszavenni, a gyerek az nem Isten, elég ha csak szeretitek és amikor rászorul segítitek.

Ezt egyébként eljátszotta velünk a fiunk is, majd csodák csodája egyszer csak hazaballagott és minket boldogít immáron 2 éve.

Az idő mindent megold, csak ne ragadjatok és ne legyetek lábtörlők!

Mondjuk ha anyámékat kérdezed, ők is "mindig segítettek, finanszírozták ezt-azt".

Ja, hogy ennek az volt az ára, hogy 0-24 belepfáztak az életembe, és azt is meg akarták mondani, hogy mikor sz.rhatok :D, érzelmileg nulla támogatást kaptam, értsd: az összes problémám "hiszti".

Na, igen, amint végre elköltöztem - egy évvel a diplomám megszerzése előtt -, azóta nem sűrűn beszélek velük, mert ugyanúgy beleszólnának, mit miért csinálok, és csak az a jó, amit ők mondanak. :D

Szóval az imádott lányod nyilván okkal ment el - a pasi meg vszeg csak a ti szemetekben szálka, mert végre gondolkodik a gyerek, ami nektek nem tetszik (az én páromat sem csípik).