Mit csinálok rosszul?
Sziasztok. 25éves anyuka vagyok.
Párommal 4éve vagyunk eggyütt van egy 2hónapos kisfiunk. Tanácsotokat szeretném kérni vagy voltatok e ilyen helyzetben:
Úgy veszem észre hozzám nem igazán ragaszkodik a babánk,pedig mindent próbálok megtenni hogy ő számára tökéletes anya tudjak lenni..Talán már görcsösen is szeretném hogy érezzem szeret engem,ragaszkodik.. De sajnos egyáltalán nem.Pedig szoptatok is, rengeteget babusgatom ölelgetem beszélek neki..ritkán ha figyel rám közben pedig mindent én csinálok én fürdetem,tisztába teszem öltöztetem altatom stb..Mégis az apjánál vagy anyósnál jobban elvan,figyel rájuk,rám csak néha néha ejt egy mosolyt aztán ennyi.. Tudnátok nekem tanácsot adni mit csináljak jobban? Multkor sírt nem tudtam megnyugtatni az apjánál egyből megnyugodott..Pokoli érzés volt hogy a saját gyerekem nem nyugszik meg nálam..Mostmár kezdek bele törődni😞
Istenem... Mit csinálj?
Ne teremts problémát itt, ahol nincs. Ez egy 2 hónapos gyerek, még ragaszkodni sem tud igazán, csak ösztönböl és nem fogja sehogy kifejezni azt sem, mert nem képes még rá.
Beteg dolog, amit vársz tőle.
Kérdező, a gyereked érzi rajtad a feszkót. A görcsöt, az 1000 százalékos megfelelni akarást. És örülj, hogy az apánál, mamánál megnyugszik.
Semmit nem kell jobban csinálnod. Mindent jól csinálsz.
Take it easy.
Terapeutát keress fel, ha nincs kivel beszélgetni. Sok gondod lesz még.
Mit csináljak? Szerintetek?
Ezeket az élettel kapcsolatos dolgokat az embernek magának kellene tudnia megválaszolni, vagy a közvetlen környezetének, akik ismerik, de semmiképpen sem az internet idegen népének.
Azt csinálod rosszul, hogy görcsölsz és már maga a terved is rettenet, hogy "mindent próbálok megtenni hogy ő számára tökéletes anya tudjak lenni". NEM TÖKÉLETES ANYUKÁRA VAN SZÜKSÉGE EGY GYEREKNEK, hanem boldog, kedves, mosolygós, kiegyensúlyozott anyukára, aki néha nyugodtan hibázhat is. És apukának is ilyen társra van szüksége, nem a tökéletes "őanyára".
Most pl örülj annak, hogy apukának jó a kapcsolata a babával, élvezd ki az ezzel járó szabad perceket és majd akkor se ess kétségbe, amikor a pici kb 6-7 hónapos korában elkezdi felismerni az arcokat és bizony igen sokat fog sírni az idegenektől, akkor meg majd attől fogsz besokallni, hogy csak veled akar lenni.
A gyereknek te jelenleg csak 2 labon jaro mell vagy. A kajaforras, megnyugvas, de az is inkabb csak mellen.
Ugyanez van nalunk is,6 hetes a fiam, szoptatom. En csak a cicivel tudom megnyugtatni, akarmit is csinalok, ringatom, stb, nem jo. Azert, mert tolem ennyit var, a mellem. Az apjanal o is megnyugszik sokszor, de mert erzi, tudja, hogy nala aztan hiaba keresne a kajat…:D
Ez ilyen idoszak es meg sokaig fog tartani, szoval nem kene megorulni.
Szeretni fog a gyerek, nyugodj meg.
Illetve nalam meg hordozo kendoben is megnyugszik, de nyilvan nem opcio mindig a hordozas.
Esetleg ezt meg kiprobalhatod es akkor a lelked is megnyugszik egy kicsit.
Ne viccelj már!
Tökéletes amit csinálsz, gondolj csak bele a saját tejeddel tartod életben a több kilós kisbabádat.
Itt csak annyi a probléma, hogy biztos nagyon fáradt lehetsz, főleg hacsak szoptatsz igény szerint és a hormonjaid is kikészítenek.
Nyugi, csodás anyuka vagy!
A ragaszkodást nem az mutatja meg, hogy kire figyel, hanem hogy ki mellet nyugszik meg s ki mellett érzi magát biztonságban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!