Mi lehet a baj? Rosszul csinálok valamit? Normálisak? Tudok ez ellen tenni valamit?

Nem is tudom hol kezdjem. Kicsit elszabadultak itthon a dolgok.. 21 éves vagyok, egyetemista lány. A szüleimmel és a bátyámmal élek.

Az egyetem a szüleim ötlete volt, ÉN nem is szerettem volna egyetemre menni, de még ha ők ezt nem is vallják be, rám erőltették. Apukámnak 3 diplomája van, és elég magas tisztségben dolgozik egy közigszervnél. Anyukám szerettet volna anno egyetemre menni de az ő szülei ezt nem finanszírozták/ támogatták. Érzem csak kérkedni szerettnének hogy egyetemre jár a gyerek.. A testvérem 26 éves, elég nehéz eset. Sokat ver a mai napig. Ő kiesett a suliból, a sok hiányzás miatt érettségizni sem engedték. Majd itt-ott téblábolt de állandó munkahelye sosem volt. Így esti érettségit adó suliba íratták. Ami szintén elhúzódott nála. Előbb érettségiztem le, majd már az egyetemen is elvégeztem egy évet mire neki meg lett az érettségie. Tavaly óta sehol sem dolgozott és NEM a kialakult járvány miatt hisz előtte se dolgozott ,,úgy,, sehol. Én szeretnék már dolgozni, hogy ne legyek a szüleim terhére (ez az utolsó félévem az egyetemből). A baj talán ott van hogy: A testvérem előbb vagy utóbb, mindig megkap mindent amit kiejt a száján. A szüleink veszik neki a cigit, a hellt, a kólát, chipset, nasikat... Aztán basztatják hogy menjen dolgozni ha nem megy nem kap cigit... Emiatt ideges lesz és engem csesztet, tőlem kéri hogy vegyek neki, volt hogy kaptam miatta mert neki nem volt cigije vagy hellje. Majd apáék megveszik nekik (karton hell, 3-4 doboz cigi HETENTE).Itthon se nagyon segít, ha valamit kell csinálni átpasszolja nekem, vagy csak nagyon nehezen csinálja meg (mikor már apa ordibál és ideges rá). Én hónap elején kapok 10 ezer forintot nem cigizek, leginkább ajándékra (szülinap névnap), vagy benzinre megy el a pénz. Itthon főzök, takarítok, mosok, én gyújtok be nagyjából mindent megtudok csinálni. Ha én elfelejtek valamit megcsinálni megy itthon a balhé. A feszkót is rajtam vezetik le apáék. Ami nekem rosszul esik mert nem értem mit tettem. A lényeg..

A múlthéten apa várt egy levelet amit nem vettem át mert nem hallottam a csengőt sem a kutyákat ugatni. Majd apa azzal ért haza hogy a kezében van a nem vette át értesítő, hozzám vágta azzal: ennyit kértem hogy ezt vedd át miért nem lehet a csengőre kimenni csak élősködsz. Majd kiderült hogy a csengőt (vezeték-nélküli) levitte tesómhoz aki nyilván aludt vagy játszott a PSn és nem hallotta. Emiatt megharagudt rám apa de hogy, miért nem is az én hibám, esélytelen hogy kimenjek ha nem is fent van a csengő. Majd a kertben kellett segíteni neki. Én készülök az államvizsgára. A testvérem pedig kiborult hogy én nem voltam lent segíteni a kertbe, mindent neki kell csinálni én meg csak tanulok.. (Pár gallyat kellett felszedni) Emiatt a bátyám utálkozó, lekezelően beszél velem, bánt a szavaival, kisajátít mindent (kicsit félek tőle, nem szeretném ha megverne). Tegnap bevásároltatott magának mindent. Majd a előttem pakolta a cuccait, HOGY TUDJAM mennyi mindent kapott. Ma pedig megint nem segített semmit apának. Én megfőzte NEKI IS KÜLÖN, segítettem kipakolni a kocsiból, elmosogattam, kimostam 2 adag ruhát. Majd jött utálkozóan, beszólogatott nekem. Utána nyalt apának mintha ő lenne a világ legtökéletesebb gyermeke. Apától kérdeztem volna valamit és megint velem ordibált, rajtam vezette le a feszültséget.

Igazából csak nem értem miért ezt érdemlem? Én mindenért kapok, leszidnak ha tanulok, leszidnak ha nem tanulok. Így is nagy nyomás van rajtam az egyetem miatt AMIT NEM IS ÉN AKARTAM. Itthon is csak azt kapom mintha rossz lenék. Nem veszi senki észre mit érzek. Nekem nem nasik kellenek vagy bármilyen cikk. Én csak arra vágyok, hogy megkérdezzék miújság? Hogy vagy? Nem érzik hogy nem is én akartam egyetemre menni, nem látják mennyire kikészültem. Szinte semminek nem tudok örülni. Csak azt érzem hogy ha nem lennék se számítana semmit, csak nem tudnának kérkedni hogy a gyerek egyetemet végzett (mintha az olyan nagy dolog lenne)...