Mit tegyek ha a úgy veszem észre hogy a szüleim nem szeretnek?

Szerintem még igen fiatal lehetsz, és rájuk vagy utalva.

Ignoráld őket. Ha végleg leszállnak rólad, nem lesz senkid és semmid.

Először is jó lenne tudni hány éves vagy. Amit leírsz, az nem ritka szülői magatartás, és természetesen nem is jó helyzet. De nem vagy egyedül ezzel, ezt tudd. Sok szülő képtelen tartózkodni attól hogy a saját frusztrációit, belső vívódásait, saját magától való elvárásait (!) a gyerekére vetítse rá.

Szinte biztos vagyok abban, hogy nagyon szeretnek téged, azonban nagyon rosszak az eszközeik. Sok esetben ezeket ők is a szüleiktől kapták és sajnos ezeken nagyon sokan nem tudnak érdemben változtatni. Azt kell mondanom, ez intelligencia kérdése is.

Sok szülő pl. szeretne büszke, példamutató felnőtt lenni, de mivel igazán nem tud saját magának (!) igazán nagy dolgokat felmutatni, tudatosság nélkül is próbálja a gyerekét lenyomni, elnyomni, kritizálni. Ez tök gáz, de sajnos tényleg nem ritka, illetve kisebb mértékben szinte mindig előfordul.

Azt tanácsolom, vértezd fel magad ahogy tudod és tégy olyan dolgokat amelyekkel a saját önbecsülésed is helyre tudod pofozni és erősebb leszel velük szemben is. Sose feledd hogy akkor is a szüleid és ha hülyén is viselkednek, lesz majd később idő amikor ők is és te is látni fogjátok hogy ki mit csinált akkor (azaz most) rosszul. Ez ilyen.

Tedd a dolgod, tanulj, képezd magad mert az leszel amivé nősz, amit elsajátítasz. Legyenek álmaid, legyen célod, válj érett gondolkodó felnőtté. Ha így lesz, egyébként nemcsak neked lesz jó, de a szüleid is magukba szállhatnak egy ponton.

Utsó tanács: ne veszekedj velük, mert egyikőtöknek sem jó hosszútávon. Beszélgetni viszont fontos és ha csak tudsz, próbálkozz vele. Ha nem hallgatnak meg vagy csak vitatkoznak, az se baj, de ne rajtad múljon ez az életben. Mondhasd azt, hogy "én szóltam, én elmondtam". A többi a világon áll. Ez az utóbbi általános jótanács. Azok az emberek akik meg tudnak beszélni dolgokat emberekkel, általában többre mennek és boldogabbak.

Minden jót neked!

Költözz. Én is azt tettem (borzasztó rossz volt kivárni a szülői házban, míg elvégzem a főiskolát levelezőn, igaz, csak 4 év volt, de mivel nem volt tanulmányi szerződésem, így a fizumból sok ment el odautazásra, szállásra, szakkönyvre, jegyzetre. Utána viszont elhelyezkedtem, és léptem, a kapcsolatot minimalizáltam velük. Eltelt pár évtized, anyám már nyolcvan felé ballag. Most már édesgetne, kezd az egészsége is megnyakkanni. Én viszont mondtam neki, hogy bocs, már a saját szekeremet tolom, soha nem volt olyan a viszony, oldja meg az időskorát (örökségért nem tátom a számat.)

Szóval a lényeg: Ilyen "családból" kilépni, amint tudsz, és utána sem visszajárni jópofizni, mintha mi sem történt volna.