Megvisel, hogy az anyám nyugdíjba megy. De miért?

“ Nem is a kora miatt aggódsz, hanem hogy sokat lesz otthon. Hát nem kell 25 évesen, egy éve aktívan dolgozó emberként anyuval lakni és akkor nem fog zavarni a létezése a saját házában.”

Mondd, miért zavarna jobban, mint eddig? Én úgyis dolgozok, délután érek haza. Eddig is délután értem haza, ahogyan ő is. Semmivel sem fogom többet látni. Nem mintha zavarna, hogy látnom kell. Aki ennyire felbőszül egy ilyen kérdésen, annak vélhetően törése lehetett a szülő-gyermek kapcsolatban.

Mellesleg élhetnék külön, de már egy év alatt is egy csomó pénzt sikerült félretennem ezzel. Előbb lesz saját otthonom így, mintha az a pénz albérletre menne. Kb 3-4 év múlva már vehetek is lakást, ha így haladok.

#10 én szerencsére megtehetem még, hogy itthon éljek, ennek hála azt is, hogy hamarosan lakást vegyek.

Mellesleg itt a legtöbb válaszadó kiforgatja az ember szavait. Nem az zavar, hogy a pihenése jött el, hanem bánt, hogy öregszik. Tudom, hogy természetes folyamat, de akinek normális, érző kapcsolata van a szüleivel, azt megérinti az ilyen. A nyugdíj is egy mérföldkő, ahogyan az egyetem befejezése és a házasságkötés is. A diplomaosztómon is sírt az anyám, a testvérem esküvőjén is, akkor én miért ne viszonyulhatnék az ő nyugdíjazásához érzelmekkel?

#14 Nem is miattad írtam, mások miatt.

Ez az effektus szomszéd gyerekek miatt már most is megvan.