Ha hivatásszerűen foglalkozol valamivel, akkor elvárod, hogy a gyerekeid is azt csinálják?

Dehogy.

De jó kis vitagenerátor ünnepnapon...

A lehető legkárosabb dolog ha egy szülő mindenáron azt akarja, hogy a gyereke vigye tovább azt amit ő álmodott meg magának.

Persze legtöbbször azok akarják ezt, akikre szintén ráerőltették.

Én sajnos ilyen szituban voltam. Faterom már születésemkor eldöntötte, hogy "Na ez fiú lett, akkor ő fogja csinálni azt amit elkezdtem!"

Egész gyerekkorom azzal telt el, hogy próbáltam megszeretni és megtanulni azt amit elvár tőlem és ez hihetetlen stresszes volt nekem, mert nem is igazán fogott meg a dolog és nem is nagyon tetszett, emiatt pedig folyamatosan csalódott bennem faterom.

Végül 23 éves koromban döbbentem rá, hogy "haló. ez az én életem. ha nem akarom ezt csinálni, akkor nem fogom!"

Azóta elköltöztem fateromtól 200km-re. Tartsuk a kapcsolatot, de még mindig próbál hazacsalni, hogy csináljam amit ő elkezdett. Egyszerűen nem képes felfogni, hogy ez tökre nem így megy.

Egyáltalán nem várom el. Csak azt szeretném, hogy legyen legalább egy jó, piacképes szakmája, amit természetesen ő választ ki, nem én!

Aztán felőlem csinálhatja hobbikent azt amit szeret, de abból nem tartja el magát.

De ha mégis sikerül neki, akkor sem árt egy jó szakma a kezében.