Szülőlátogatáskor ki főzzön? Vendégségnek számít, vagy hazamenetelnek?
Következő a helyzet:
Hárman vagyunk nők testvérek, van két nővérem, mindkettőnek van párja, 35 évesek. Nagyjából 2 havonta járunk haza, mindig ünnepkor. Szülinap, ilyesmi.Amikor elmegyünk meglátogatni anyukánkat, nekik 2 óra az út, nekem és a páromnak 5.
Én az egyik nővéremmel vagyok jóban, nevezzük X-nek, a másikkal pedig nem, nevezzük Y-nak.
Úgy szokott kinézni, hogy szombaton odaérünk, és vasárnap délelőtt Y és anyukám szoktak főzni ünnepi ebédet. Hozzá kell tenni, hogy anyukám Y-nal jön ki a legjobban közülünk, hasonlóan főznek és hobbijuk is a főzés. X nem szeret főzni, én pedig olyanokat, mint ők nem tudok (kevés húst eszem és sok zöldséget). A konyhában két ember fér el kb, tehát csak ők. Ők mindig felkelnek hajnalban, főzik a húslevest, és készítik a 2-3 féle húsos ételt. Tehát egész délelőtt azért dolgoznak, hogy legyen egy nagy ebéd. Néha besegítünk diót darálni vagy ilyesmi, de nem sokat. Nem kérik.
A helyzet az, hogy főleg Y szokta érzékeltetni, hogy nem segítünk. Nos, én X-szel nem vagyok jóban, én nem fogok vele együtt főzni, de többször felajánlottuk már Y-nal, hogy viszünk kaját, főzünk mi is, hogy ne kelljen annyit főzniük. Főleg, hogy ugye én kb nem eszem húst, Y pedig vega. Azt mondtuk, főzünk vega kaját, elvisszük, és akkor nem kell 2-3 fogást elkészíteni. Megsértődtek, ők akarnak főzni.
A baj ugye az, hogy attól, hogy nem akrják, hogy vigyünk kaját, ők ugyanúgy rengeteget dolgoznak, addig mi csak ülünk a nappaliban. Nem kezdünk el játszani pl társast, mert akkor érzékeltetik, hogy ők dolgoznak, mi meg társasozunk. Múltkor pl elmentünk egy nagyot sétálni X-szel, amíg ők főztek, akkor is ment a pofavágás.
Mit gondoltok? Menjünk el sétálni, ha akarunk, nem? Ha ők fejedelmi ebédet akarnak maguknak, akkor csináljanak, de mi úgyis csak keveset eszünk belőle. Arra gondoltam, hogy máskor csak az ebédre mennék haza, de az meg még nagyobb hülyeség napi 10 órát utazni egy olyan ebédért, amit egyébként nem is szeretnék enni. :D
Az is érdekes szerintem, hogy ez most vendégségnek számít-e. Ugyanabba a házba megyek, ahol felnőttem, de elköltöztem onnan már majdnem 10 éve. Ha vendégségbe megyek, akkor nem kéne éreztetniük, hogy nem dolgozunk. Viszont Y nem úgy viselkedik, mintha vendégségbe lenne. Neki amúgy teljesen otthonos, ő jóval többet jár haza, mint mi X-szel. Ő tudja is, hogy mi hol van a konyhában.
De ha azt nézzük, hogy végülis hazamegyünk, akkor el lehetne várni, hogy besegítsünk. De nem hagyják, hogy vigyünk kaját akkor se. Pedig mi X-szel tényleg nem nagyon eszünk az ő kajájukból.
"De előtte egy alkalommal mindenki sült kolbászt és töpörtőt reggelizett, nekünk meg volt kenyér és paprika."
Hát, ha nem vegánok vagytok - és nem azt írtad - akkor simán lehetett volna ennetek egy hagymás rántottát, zöldfűszeres vajas kenyeret, lekváros, vagy mézes kenyeret, körözöttet, ...hirtelen ennyi jutott eszembe.
Ráadásul te ha jól olvastam még vega sem vagy, csak kevés húst eszel.
Azért írtam a kenyeret és a paprikát, mert az volt otthon.
Az, hogy kb nem eszem húst, az azt jelenti, hogy itthon 100%-ban teljes értékű növényi étrenden vagyunk, tehát se hús, se semmi állati eredetű dolog, se cukor, se semmi. Ezen felül glutén- és laktózmentesen eszem itthon.
Ha a városban vagyok, és nincs épp nálam általam csomagolt kaja, akkor eszem valamit, amit otthon amúgy nem ennék, de akkor se húsosat. Tehát mindig igyekszem a mindenmenteset választani.
Teljesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem egy megszokott étrend, és nem várom el senkitől, hogy figyelembe vegye. (Másnál vendégségben egyébként figyelnek rám, és kapok pl. vegán kaját.)
Tehát leginkább csak anyánál eszem ilyeneket.
Azt, hogy mindezt egészségügyi okokból csinálom, tudják, de nem veszik komolyan, mert nem vagyok pl allergiás vagy ilyenek, nem vagyok se cukorbeteg, egyszerűen csak egy csomó egészségügyi tünetem elmúlt amióta így eszem. És nem is várom amúgy, hogy komolyan vegyék, tényleg. Nem lesz bajom attól, hogy néha anyánál így eszem. De anya pl cukorbeteg, és elég sok fehércukrot megeszik, szóval tényleg teljesen idegen nekik, hogyha valaki másképp eszik.
Na de mindegy, ezt a monológot csak azért írtam, mert ha lenne opcióm, hogy körözöttet vagy mézes kenyeret egyek, ami egyébként nincs, mert nincs otthon, akkor is valószínűleg a paprikát és a kenyeret választom.
"Annak ellenére vigyünk oda kaját, hogy anya többször kifejezte, hogy megsértődik? Nem tudom."
Mi az, amin nem sértődnek meg?
Én egyszerűen vinnék süteményt, az anyukád kapna diabetikus sütit, had érezze a törődést. Szokás szerint megkérdezném miben tudok segíteni, mert segítek szívesen. Ha nemleges a válasz, akkor ők döntöttek így, főzzenek, ha amúgy is annyira szeretnek főzni. De ha jól érzékelem, ez a hangulat így erősen kényelmetlen. Amit meg is értek ha így van, hiszen ez némileg nyomasztó amiatt, hogy érzékeltetik hogy ők dolgoznak. Persze, itt jelentkezik az érthetetlenség, hogy ha nem fogadnak el segítséget, akkor meg miért problémáznak? Tuti elmondanám ezt a véleményem. Mi történhet? Összekaptok az igazságon? Akkor legyen úgy, ha ezen besértődnek. Max nem kell menni egy darabig utána, de akkor sem fogom magam rosszul érezni.
Ja, és én is hazamegyek a szüleimhez, ott nem vendég vagyok.
Hát én biztos, hogy reggel kényelmesen megreggeliznék otthon, csomagolnék az 5 órás útra nekem tetsző kaját és EBÉD UTÁN érkeznék, mondjuk 3 órára.
Másnap meg 10-11-kor eljönnék és útközben vennék olyan ételt, amilyet akarok.
Ha kérdeznek, megmondom, hogy már gyomoridegem van az itteni kajakörüli cirkuszokból és ÍGY DÖNTÖTTEM! Ha ez így nem felel meg, akkor nem fogok jönni, még ilyen feltételekkel sem!
Az ég áldjon meg, felnőtt ember vagy, vagy mi a fene!
Igazából erre nektek kell megoldást találni, nektek kell megbeszélni, hogyan legyen.
Mert hiába írom én, hogy a szüleimhez HAZAmegyek, ahol ugyanolyan természetességgel veszem ki a hűtőből a sört, mint amilyen természetességgel nekiállok mosogatni, ha egyszer nálatok máshogy van.
mekkora drama-t csinaltok ebbol.
Elösször is, haza utazol (nem vendegsegbe) szerintem. Plane ha ott nottel fel es ott elnek a szuleid. Vendegsegbe en rokonokhoz megyek - tavolabbiakhoz, vagy baratokhoz.
Ha anyumhoz, apumhoz megyek mindig ugy hivom haza.
Ha ok ketten (Y vagy X :-D szoval az a nover akivel nem vagy joban es anyud) ilyen tipusu no..hat legyen..toxikus, hisztis. semmi sem jo tipusuak? ha segiteni akarsz az a baj , ha nem az a baj :-D.
en oszinten megmondanam hogy ez bant teged es masik tesodat hogy igy viselkednek. Aztan bekulesi szandekkent ajanlhatod te csinalod a desszertet / hozod magaddal (pl vmi tepsis süti amit könnyu szallitani?)
Tudom sajnos, hogy sokkal több az ilyen diszfunkcionális család, ahol a nőtagok a konyhában órákig tartó baszódásban érzik jól magukat, mert így vágynak az elismerésre, szeretetre. Sajnálom őket.
Én ha ritkán találkozok a családdal, rendelünk kaját, beszélgetünk, jól érezzük magunkat és egymásra figyelünk, nem a fazékra meg a rendrakásra. Ettől függetlenül imádok főzni, de csakis akkor mikor kedvem és időm van, nem azért mert kell.
Sajnálom azt, aki azt hiszi az a normális, ahogy ti éltek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!