Miért fontosabb a nőknek az új párja mint az elözőkapcsolatábol született gyermeke?

Nem tudom a kérdésedre a választ, csak az én példámat tudom elmondani, és valamiféle magyarázatot adni (nem általánosítok, csupán az én tapasztalatomról van szó).

A szüleim elváltak, amikor én 7 éves voltam. Apám megcsalta édesanyámat. És ezt követően édesanyám gyakran vágta a szemembe: olyan vagy, mint apád (akkor még nem értette, ez miért baj, csak azt éreztem, nem kéne lennem).

A megcsalás és a csúnya válás miatt Édesanyám joggal gyűlölhette apámat. Jóval később jöttem rá, hogy egy nem szép szakításkor az ember esetleg meggyűlölheti a volt párját: nem akarja látni, nem akar tudni róla, sokáig rágódik a szerzett sebeken. Én viszont mint gyerek ott voltam, aki külsőre nagyon hasonlított az apjára (a volt férjre), és bizony belső tulajdonságaiban is emlékeztethettem Édesanyámat az apámra. Miközben az Édesanyám is nyilván tudta, hogy nem én akartam megszületni, nem kértem, hogy így legyen, nem én választottam az apámat, nem tehettem arról, hogy hasonlítok rá. Tehát akárhányszor rám nézett, nem tudhatta feledni az apámat.

Édesanyámnak nem túl sokkal a válást követően volt egy udvarlója. 7-8 éves voltam, amikor hallottam, hogy szexelnek a másik szobában (sokszor, éjszakánként), nem volt jó érzés. Én is kezdtem gyűlölni az anyámat.

Volt, hogy anyámtól egy fél szelet lekváros kenyeret kaptam vacsorára, és mondta, hogy örüljek ennek is, mert ha összeházasodik a Sanyi bácsival, akkor talán ennyi sem jut, benyom egy nevelőintézetbe. Nem házasodtak össze, vége lett a kapcsolatnak gyorsan. De így a 40-en túl azt gondolom, hogy akaratomon kívül az apámra emlékeztettem az anyámat, ez volt a bűnöm, ezért utált, és élni akarta az életét, de én akadály voltam ebben.

"de manapság sok nö megkapja a gyereket váláskor"

Manapság kizárólag akkor kapja meg a gyereket az anya, ha az apának eszébe nem jut jelezni, hogy márpedig ő beleszólna a gyerek további életébe. Konkrétan törvény van erre.