Miért kell mondogatni a fiataloknak, hogy idősebb korukra mennyire rossz lesz nekik úgyis?
24 éves vagyok. A saját példámat írom le, de többektől hallottam hasonlót, úgyhogy nem egyedi eset.
Anyámmal akármikor és akármiről beszélek, mindenben a rosszat látja. Ha elmondom, hogy valami jó történt, legyen szó csak egy apróságról, az a reakció, hogy ennyi idősen neki is jó volt, de majd később így meg úgy. Lényegében, ami neki rossz vagy nem sikerült, szerinte úgyis pocsék lesz előbb vagy utóbb nekem is. Már ritkábban keresem, mert totál levitt az életről a hozzáállása. Megvannak a saját problémáim, nem hiányzik állandóan a nekem is szívás lesz az élet, meg a fröcsögés, hogy mennyire utál mindenkit. Ja, és én amúgy sem tudok semmit, majd meglátom milyen nehéz minden.
Biztos lesznek az életkorral járó nehézségek, ez nem kérdés. De miért kell állandóan a másik orra alá dörgölni? Ameddig nincs ilyenekből adódó gond, legalább addig lehessen kiélvezni. Amúgy nem, semmiféle aggodalmat nem szoktam tudni ebből kiolvasni. Értem, hogy a másik fél is igényli, hogy valaki meghallgassa, ez emberi dolog. Csak miért kell pont akkor elkezdeni panaszkodni, amikor a másiknak jó valami? Lehet nekem 20 év múlva jobb lesz, de lehet rosszabb, képtelenség megjósolni... Az ilyen "majd meglátod, neked is sz@r lesz" számomra ugyanaz, mint amikor valaki tehene megdöglött, és akkor dögöljön meg a szomszédé is... Kérlek magyarázzátok meg, mi értelme ennek.
Majd kapsz 8 oldal választ, hogy anyád toxikus, meg nárcisztikus és költözz el! :D
Én azt tanácsolom neked, hogy ne "az életről húzzon le", hanem kérdezd meg tőle, hogyha ilyen jóstehetség, akkor miért nem üzletszerűen foglalkozik ezzel, már milliomos lenne a kristálygömbjével! ...és utána minden egyik füleden be, a másikon ki!
Az életed a te kezedben van, olyan lesz, amilyenné alakítod!
Én nem mondanék ilyet, mert nem is lenne igaz. Idősebb korban nem lesz feltétlenül minden rosszabb (feltéve, hogy egészségesek vagyunk). Addigra már többé-kevésbé minden szükségeset megszereztünk, nem kell érte hajtani, végre nyugi van. Persze, maga a fiatalság klassz dolog, de attól, hogy múlik az idő, nem lesz rosszabb.
N
"Értem, hogy a másik fél is igényli, hogy valaki meghallgassa, ez emberi dolog. Csak miért kell pont akkor elkezdeni panaszkodni, amikor a másiknak jó valami?"
Rosszul időzít.
Amúgy mikor szoktad meghallgatni?
Egy hasonló, amit szoktak mondani az 50+ os emberek, hogy te huszonéves vagy, semmi problémád nincs az életben. Nem tudom, ezek kajak 100%-os boldogságban és gondtalanságban éltek huszonévesen?! Főleg, hogy szinte mindenkinek, aki ma 60 körüli vagy idősebb, huszonévesen már gyereke volt. Dolgozniuk is kellett gondolom, hogy eltartsák magukat, az sem olyan könnyű, de ezek azt hiszik, hogy a 25 évesnek is csak annyi dolga van, mint a 2 évesnek, játszani és szólni, ha éhes vagy bekakilt.
Sosem fogom megérteni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!