Miért olyan idősebb emberek okoskodnak, meg osztják az észt a fiataloknak, akik ha nem a szocializmusban lettek volna fiatalok nem lenne semmijük?

Mert mindig minden korosztály sír valamiért. Ez az élet rendje. Az idősek mindig papolnak a semmire amit elértek, a középosztály átkozza a fiatalokat és az időseket is a fiataloknak meg tele a töke az idősek okoskodásaival. Ez az élet rendje.

Annyi igazság van abban, amit írsz, hogy akkoriban knnyebb volt elérni egy házat és valamennyi megtakaírátst de azért annak a kornak is megvoltak a hátulütői.

Utolsó: Csak épp az a visszatetsző hogy a legtöbb nyugdíjas úgy osztja az észt, hogy nincs rálátása a mai viszonyokra.

Az elmúlt harminc évben háromszorosára nőtt a 80-as évek végi szinthez képest az érettségizettek száma, hatszorosára a felsőfokú intézmént végzettek száma.

Egész egyszerűen mert nem tudsz máshogy elhelyezkedni, és mégígy is minimálbér körül jársz kezdőként.

A Kádár rendszert és az azt megelőző Rákosi rendszert nyolc osztállyal végig élhetted.

Ott más problémák voltak, nevezetesen tudod-e tartani a szádat, nem akarsz önállóskodni, meg belebonyolódni a közügyekbe.

Legyen hétvégi telked, bütyköld a ladát ha van, gondozd a paradicsomodat, meg legyen szép muskátli az ablakodban, és kussolj. Ez volt a régi rendszer népnevelési elve.

Ma meg már tényleg olyan lehet a világ egy falusi miliőben szocializálódott nyugdíjasnak, mintha kitennének engem a 24. században egy megapoliszba.

(Források:)

[link]

[link]

"Mi dolgozhatunk napi 14 órát is,örülhetünk ha be vagyunk jelentve"

Ne általánosíts, mert ez messze nem igaz mindenkire, és régen sem volt mindenkinek könnyű.

Én is pár hete gondolkoztam azon, hogy Apám nem fejezte be az egyetemet, sohasem volt igazán élő nyelvtudása és mégis ugyanott tartok 26 évesen, mint ő 26 évesen, felsőfokú végzettséggel, angoltudással, több OKJ-val és most 2. idegennyelvet is tanulok.

Valahogy mintha többet és egyre többet kellene letennünk az asztalra.

A nyelvtudás nemhogy nem extra, hanem hatalmas hátrány a hiánya; a diploma értéke degradálódik, rengeteg a büfészak, a gyenge képzést nyújtó egyetem és ezektől semmi se védi igazán a 18-19 éves, pályaválasztó fiatalt.

Ja, a jogsi se előny ma már.

Meg elvégez az ember egy OKJ-t, mert mindenhol azt hallja, hogy a diplomájával a 2 együtt pöpec, majd elkezd állást keresni, elvégez egy második OKJ-t (pénzért mindkettőt, mert azokból nincs is iskolarendszerű), mert minden álláshirdetésben azt látja, hogy elvárják. Tehát néz álláshirdetéseket, a 3. végzettséget már így szerzi.

Aztán mégis koppan...

Lakhatás. Aki nem örököl vagy legalábbis a szülők pl nem tudnak átmenetileg a fiatal pár rendelkezésére bocsátani, amit korábban kiadnak vagy stb, az nem tudom, hogy áll talpra.

Egy dolog, hogy sajátja nem lesz.

De az albérletárak is olyan magasak, hogy 29-30 évesen is lakhat többedmagával egy szobában (!) és vitázhat azon, hogy az egyik este 10-kor fekszik a másik éjfélkor, az egyik másfél órát készül reggel a másik 20 percet, az egyik fullad az elhasznált levegőben, a másik fázik 25 fokban.

Jó, biztos nem volt szuper az átkosban sem.

Viszont szerintem sokat és egyre többet kell letennünk az asztalra pl akár egy irodai melóért és akkor még csak nettó 170-et ha megkeresünk, Budapesten!

Egy változatos, kreatív munkáért pedig...

Pl valaki programozó akar lenni és faluban lakik (tehát koleszosnak kell lennie).

Elmegy mérnökinfóra, majd belehal, olyan nehéz szak és mellette még dolgoznia is kell, hogy legyen hol laknia, mit ennie.

Nulla alvás 5 évig, szuper.

Vagy már dolgozik, és úgy döbben rá, hogy programozó szeretne lenni. Majdnem esélytelen.