Miért hiányzik ennyire a családom?

Az első évben az voltam. Pénteken vidámság, öröm már az utazás alatt is hazafelé. Vasárnap ebéd után levertség, ingerlékenység. A visszaút alatt depressziós hangulat. Aztán egyszer akadt egy hétvégi program az egyetem városban, amin jól éreztem magam. Majd lett több is. Idővel önként maradtam többet a koleszban. Kialakultak a saját szokásaim, amik az otthoni szokásokkal nem lehettek összhangban. Már dolgozom és a családot jó látni most is, de otthon aludni több napot már nem annyira. Nem tudom odahaza lekötni magam, mert idehaza van minden, amit szívesen csinálok, vagy amit csinálnom kell.

Az én házam, az én váram, ahogy mondani szokták. Egy-két év és megérted majd. :) Addig is, a kollégium nagyon jó átmenet a szülőkröl való leváláshoz. Neked könnyebb lesz így kirepülni, hidd el. Ez az egyik legjobb dolog, amit az egyetemi évek adnak.

Jó végre ilyen kérdést olvasni, a sok "nem jövök ki anyámmal", "hülye a családom" stb. között.

Teljesen rendjén van, gondolom szerető, normális családban nőttél fel.

Én is ilyen vagyok, amikor egyetemre jártam alig vártam, hogy haza menjek a családhoz, majd most, hogy elköltöztem otthonról (2km-re) mindennap haza megyek, mert még ígyis hiányoznak. Szóval én teljesen megértelek.

"Miért hiányzik ennyire a családom?"

Azért, mert 19 éves vagy, szeptember óta jársz egyetemre a családodtól 200 km-re és nem tudsz minden hétvégén haza járni.

Folyamatban van már, hogy átkerülhess másik, közelebbi egyetemre? Ha nem, végre nézz utána, hogy hogyan lehetne elintézni!

Ugyanígy voltam én is első évben, szinte minden hétvégén haza mentem (300 km-re az egyetemtől). Azóta már hozzáedződtem, minimum 7 hetet simán lehúzok távol otthontól.

Szóval nyugi ez természetes, meg fogod szokni! :)