Nagyon hiányzik, az, hogy nincs egy tamogató családom. Ezzel hogyan lehet megbirkóznii?

Egyetemista vagyok, koliban lakom, muszáj dolgoznom suli mellett, mert magamat tartom el.

Otthon napi szinten üvöltöttek anyámék egymással, anyám meg az ilyen veszekedések miatti frusztrációját rajtam vezette le nagyon sokszor; rengeteget bántott verbálisan, és fizikailag is elég sokat.

Minden nap rettegtem hazamenni, így nagyon örülok, hogy kiszabadultam abból a közegből, de mégis időnként iszonyatosan hiányzik a család, mint biztos pont.

Olyan jó lenne, ha havonta egynél többször beszélnénk, csinálnánk programokat, ilyesmi.... mármint nem konkrétan velük, csak ha olyan családom lenne, akivel ezeket lehet.

Most hazavittem az illyen nagyon nyári cuccaim, otthon volt apám, kb 2momdatot ha beszéltünk, a nővérem odaszólt egy nagyon csúnyát...

Annnyira fáj sokszor ez az egész helyzet, és nem tudom mit lehetne tenni, hogy kevésbé fájjon. :(