Nagyon hianyzik a csaladom; hogy csillapitsam a honvagyat?

Több lehetőséged is van:

1. Átiratkozol egy olyan egyetemre, ahonnan lehetsz bejárós. Lehet, hogy fárasztó lesz a sok utazás, de otthon lehetsz minden nap.

2. Átmész levelezőre

3. Nem rinyálsz tovább, hanem szépen összeszeded magad.

4. Pszichológushoz fordulsz, hogy segítsen lelkileg leválni a szüleidről. Én ezt javaslom, mivel valószínűleg előbb vagy utóbb szembe kell nézned ezzel a problémával.

Két olyan ismerősöm is van, akik nagyon jól tanultak általános és középiskolában, rengeteg versenyt nyertek, pozitív, vidám, életrevaló lányok voltak. De egyszerűen nem tudtak megküzdeni azzal, hogy távol legyenek a családjuktól, és végül otthagyták az egyetemet. Óriási kudarcként élték meg a továbbtanulást.

Ha csak halogatod a probléma megoldását, annak nem lesz jó vége.

Márpedig szerintem nem normális, hogy 21 évesen ennyire ki vagy készülve.

Talán nagyon burok alatt neveltek.

Azért nem érzed jól magadat mert sanszos, hogy úgy indultál már neki a dolognak, hogy huh, biztos honvágyad lesz, meg jaj, biztos ez is szar lesz, aztán szépen katalizálod magadat, nem is adsz lehetőséget magadnak arra, hogy esetleg változzon a helyzet.

Én azt tanácsolom neked, hogy szedd össze magadat és kezdj el megnyílni az új környzetedben, illetve ne menj haza két hetenként, hanem csak havonta, ehelyett inkább beszélgess többet telefonon szüleiddel.

Tehát te eldöntötted, hogy neked ott szar, te nem akarsz csillapítani semmit, te csak azért nem rohansz haza egyből, mert félsz, hogy a szüleid mit szólnak ehhez.

Te már elkönyvelted, hogy ez a helyzet konstans marad két és fél évig még.

Nekem van egy olyan érzésem, hogy te inkább az egyetemi kötelességeket, légkört nem bírod, csak mivel gondolom szüleid akarják és támogattak ebben, nem akarod cserbenhagyni őket.