Hogyan küzdöttétek le a honvágyat?

Én pont fordítva vagyok, amikor hétvégén meglátogatom a szüleim, hiányzik a pesti kis lakásom :D

Elég jó megoldás, ha aktív életet élsz, azaz nem mész ötkor haza és nem ülsz otthon egész este, hanem elmész batárokkal találkozni, kórusba, önkénteskedni, bármi. Így nincs időd azon gondolkozni, hogy honvágyad van.

Ez bizony nem egészen honvágy.

Az a probléma, hogy hiába vagy papíron felnőtt nő, valójában nem nőttél fel, nem váltál le a szüleidről. Nem csak a családból áll a Világ, bármennyire is ezt sulyolják Magyarországon az emberek fejébe. Hol vannak a barátaid? A saját hobbid? Mikor voltál utoljára színházban, moziban? Mikor jártál utoljára hétvégén botanikus kertben, mikor voltál utoljára egy jót sétálni és beszélgetni a városban vagy a folyóparton egy haverral?

Miért annyira fontos, hogy minden hétvégén a családoddal legyél - kivéve, ha a "családod" szó a saját kisgyerekeidet és a férjedet takarja. (Ez esteben nem neked szól a válaszom.)

Annak idején a koliban észrevettem, hogy vannak emberek, akik kb. 3-4 nap után rohantak haza, 200-250 km-re is, anyukához. Semmit nem láttak a városból, ahol 5 évig tanultak, nem voltak barátaik, a helyi könyvtárat, múzeumot, színházat sem látták soha. Megmaradtak anyuka kisfiának/kislányának, és hiába lett diplomájuk, bizony szűk látókörű, korlátolt és buta emberek maradtak.

A módszer a jó öreg görögön alapszik: Gnotis se authon!" - ismerd meg önmagad! Anyuka, apuka megvan nélküled is, keress barátokat, élvezd a távollétet, és ritkítsd a hazamászkálást. Ha harccolni kell a leválásért, akkor harcolj! Ha problémás a családod, ha sokat gátol, akadályoz, akkor keress pszichológust, pszichiátert, aki segít leválni.

előzőnek igaza van

ha valaki nem érzi valahol jól magát, tulajdonképpen nem találja fel magát és ezért nem érzi jól magát.

bocsi a szóismétlésekért

19:07 hozzászólóval nagyon is egyet értek!

Szerintem ez csak akkor fog változni ha teljes mértékben felnőtt nő leszel, mindegy, hogy most hány éves vagy, ha lelkileg még nem nőttél fel! Függsz a családodtól, szüleidtől. Attól félsz szerintem, hogy egyedül maradsz ha már ők nem lesznek, emiatt van honvágyad!

Amúgy meg nem értem miért kell hetente haza járni? Feltéve ha a saját családod miatt, ha van gyereked!

Amikor kolis voltam volt egy szoba társam aki hetente haza járkált. Vagyis hétfőn bejött, kedden haza ment, szerdán reggel visszajött. És kivonta magát a társasági életből, de eközben csodálkozott, hogy vele nem vagyunk annyira jóban, mint a többiekkel, mivel megismerni sem volt lehetőségünk.

Szóval nem ártana ha barátokat keresnél magadnak és eljárnál szórakozni, pasikkal ismerkedni stb...

Kérdem én, mi lesz ha lesz saját családod, hetente haza fogtok járni és ott aludtok?

Próbált felnőni!!!!!!

21 éves vagyok, vőlegényemmel 6 hónapja költöztünk össze, 1 óra autózásra lakunk a szüleimtől még sem megyünk heti szinten haza. Telefonon tartjuk a kapcsolatot.