Hogyan küzdöttétek le a honvágyat?

Hasonlóan vagyok mint te. A suli lefoglal, ZH-k, tanulás stb. Mellette dolgozom ott is ahol tanulok és otthon is ha hazamegyek, szóval maximálisan le vagyok terhelve. Bulizni nem járok, de van pár olyan barátom akikkel eljárunk ide-oda, délutánonként sétálunk, beszélgetünk, bevásárolunk együtt vagy épp megnézünk egy filmet valamelyikünknél vagy összeülünk tanulni a lakótársaimmal akik szintén nagyon jófejek. Tényleg megszerettem őket és az albérlet is nagyon frankó, otthonosan érzem magam, ha épp nem kell mennem sehova akkor ott is le tudom magam foglalni. Mégis nem érzem azt, hogy abba a városba tartoznék és iszonyatosan hiányzik a családom mikor ott vagyok. Van, hogy mikor vasárnap délután megyek vissza már szinte legszívesebben jönnék is haza azzal a lendülettel. Az itthoni munkahelyemet is imádom, a kollégáim is hiányoznak. Egyszerűen itt vannak azok az emberek akikhez igazán kötődöm. A másik városban igaz, hogy vannak haverok, barátok, de ők is hazajárnak hétvégente, csak a suli miatt vannak ott. Talán pont ezért nem köt oda semmi, ha lenne egy olyan személy aki miatt érdemes lenne visszajárnom, egy párom aki hiányozna ha itthon vagyok, aki miatt az a város is az otthonom lenne és nemcsak egy hely ahol lennem kell mikor nem otthon vagyok akkor minden más lenne. Szóval ha nem felté

Szóval ha nem feltétlenül gyerekben gondolkodnál, hanem először csak egy párban, egy társban, vagy férjben az talán segítene.