Mit csináljak, ha hiányzik hogy a családommal éljek, de nincs már hely számomra náluk? (hosszú)

3-an vagyunk testvérek, én a legidősebb. Most 21 vagyok és másodéves egyetemen, már két éve nem élek otthon, mert mindig is kicsi volt a lakás (5 emberre 2 szoba), úgy éreztem, nem tudnék ilyen körülmények között elvégezni egy egyetemet (gimi is nehéz volt két kistesó mellett). Nehezíti a helyzetet, hogy anyukám elég “rigolyás”, bár sokszor érthető (most ezt nem részletezném), de pl ő nem hajlandó egyikünkkel se együtt aludni, tehát sokszor apukám is nálunk aludt a szobában vagy kint a folyosón egy matracon... ezt gyerekként nagyon nem éreztem normálisnak (azzal sose volt bajom, hogy a tesóimmal vagyok egy szobában, megértettem, hogy ilyen a helyzetünk, de nem értettem hogy “anyu miért nem apuval alszik”).

Tehát eljöttem érettségi után kollégiumba (bár pesti vagyok), aztán később a páromhoz, aztán szakítottunk és most egyedül bérlek egy kis lakást a külvárosban (dolgozom+diákhitelből fizetem, szüleim is segítenek amennyit tudnak, az anyagi részét megoldom), de nem érzem jól magam egyedül, hiányzik az otthoni élet (még ha többnyire csak gyereksírás/hiszti + szüleim marakodására is emlékszem vissza)... Úgy érzem, a tesóim így inkább csak egymást tekintik igazi testvérnek (én majdnem 10 évvel idősebb vagyok a nagyobbiknál is), és a szüleimnek is (érthető okokból) alig van idejük felhívni, akkor is valamelyik tesóm miatt le kell tenniük hamar, szóval alig van kapcsolatunk már... persze a húgomat pl sokszor elviszem programokra, annak örülök, hogy meg tudok adni neki “csajos dolgokat”, de a hétköznapokban eléggé egyedül érzem magam... ha otthon alszom, érzem hogy már nehéz kivitelezni (már nincs meg a régi ágyam, csak matrac nekem is), ezért azt nem is nagyon szoktam, késő este hazajövök inkább, de olyankor is nehéz ott hagyni az “életet”.

Most így eléggé egyedül vagyok, ha lenne kapcsolatom megint, jobb lenne, de nem szeretnék csak ezért belemenni valamibe...