Mi lesz így velem? 15/L -magyarázat hosszú-
Nemsoká iskola, Eü-s szakközép. Mivel már óvodás korom óta, aztán általánosban is mindegyik tanár mondta, hogy masszőrnek kéne mennem, jól is csinálom (elmondások szerint), hát gondoltam akkor masszőr leszek, az ápolónői végzettséget pedig "alapból" megkapom. Na, ez szép és jó, hogy van elképzelésem, de igazából nem erre vágyom. Jól tudok írni és rajzolni, de akkor sem mennék művészetire.
Igazából semmi "igazi" célom nincs, amitől tényleg azt érzem már csak gondolatban is, hogy erre születtem, szeretem csinálni, ekkor érzem magam önmagamnak, stb...
Empatikus vagyok, olykor erősebben mint azt kéne, szeretem látni ha valaki boldog, illetve ha örömet okozok valakinek (viccesek kíméljenek). Szóval ha pl.: kórházban pusztán a jelenlétem felvidítana egy öreget, az nekem nagyon jól esne.
Szükséges cél az, hogy elvégezzem a sulit, meglegyen az OKJ-s ápolónői akármim, utána meg masszőrnek tanuljak, de nem erre vágyom szívemből.
Régen rengeteget gondolkoztam, hogy mi leszek ha nagy leszek, de azóta felnőttem, nem olyan könnyű az élet mint azt régen gondoltam.
Évek óta agyalok ezen a kérdésen, csak akkor még "szükséges" "célom" nem volt.
Nem élhetem le így az életemet!
Vannak örömteli pillanatok az életemben, de azok sem olyanok, hogy kitegyék az egészet. 9-10 éves korom óta vagyok szerelmes a szerelem gondolatába, még mindig, de a valóságban szerintem sokkal *zar@bb és nem annyira jó dolog, pedig vágyok rá, hogy legyen egy társam, de nem tudom elképzelni, hogy nem lenne vége valami miatt évek múltán.
Írhatjátok, hogy "Keress barátokat", "Menj emberek közé", vagy amit akartok. De akkor sem nem találom a teljes önmagamat! Ha jellemeznem kéne magamat, akkor sem tudnám, lehet rám számítani, inkább egyedül mint "hamis" emberekkel, de akkor is sokszor "változó" vagyok.
Lehet hülye kérdés, de valakinek van erre valami tanácsa? Nem tervezek öngyilkos, hajléktalan stb lenni, de így nem akarom leélni a hátralevő X évemet.
Köszönöm szépen ha vetted a fáradtságot és teljes egészében végigolvastad! :)
válasza: válasza: válasza:Én pont ezért mentem gimnáziumba. Nem tudom én sem hogy mit szeretnék csinálni. Amik érdekelnek azoknak semmi közük sincsen egymáshoz.
,,szeretem látni ha valaki boldog, illetve ha örömet okozok valakinek" - Akkor neked mindenképpen emberek között kell dolgoznod, de gondolom ezzel nem mondok újat.
Ha szerelmes leszel, össze is jön akkor előbb-utóbb vége lesz (persze vannak kivételek). Ha egy olyan emberrel jössz össze akit addig nem ismertél akkor lehet hogy nem is önmagát adja, ,,játssza" a fejét és amikor jobban megismered kiderül hogy teljesen más, jó vagy rossz értelemben. Meg persze elég sok minden közbe is jöhet.
Nem, nem volt. Max ha az nem nevezhető annak, hogy kb mióta az eszemet tudom arról álmodtam, a mai napig, hogy valami varázslatos, nem e világi fog történni az életemben, persze tudom, hogy ez lehetetlen, de azért álmodozni szabad. :)
Ezen kívül nincs. Régen mondtam, hogy masszőr leszek, de ezt is inkább csak azért mert dicséretet kaptam, bejöttem meg minden, de mint írtam, ez sem az álmom.
Rengetegszer gondolkoztam el ezen. Egyik volt osztálytársam mondta, hogy legyen az a célom, álmom, hogy találjam meg a célomat, de ha semmi nincs amiért képes lennék éjszakákat átgubbasztani az íróasztal felett, vagy bárhol, azért, hogy teljesüljön... :/
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!