Hogy dolgozzam fel, hogy anyám nem szeret?
Mindig is tudtam, csak ez nem volt így kimondva mostanáig. Megmondtam neki, hogy nem akarok vele a továbbiakban beszélni és egy kicsit sem hatotta meg, egyszer sem keresett, semmilyen érzelmet nem mutatott.
Egész életemben éreztem és mai napig mindenkiről azt feltételezem, hogy nem szeret. Akkor is, ha kimutatja. Szerintem engem lehetetlen szeretni. Aki szeret az nem ismer, majd rájön... Főleg akkor rossz, ha látom, hogy más ember sok rosszat csinál és a családja mégis körülugrálja és az anyja továbbra is törődik vele és szereti.
Amikor megérkezik az életedben az a személy aki szeretetet ad, és a saját kis környezetedben (munkahely, baráti társaság, egyéb közösség) akik szeretnek, onnantól kezdve le fog peregni rólad az egész helyzet. Még pár évtized, pár mocskos lépése lesz anyádnak-és a vel aktuális szövetségesének, után a szó nélkül lezárod ezeket az embereket, és vissza sem fogsz gondolni ár rájuk. Idegenné válnak. Csak arra fogsz vigyázni, hogy a te saját környezetedben ne tudjanak manipulálni (unokát, férjet). És szépen lassan minden a megfelelő helyére kerül.
Odafent mindig gondoskodnak arról, hogy az ilyen gyermekek kárpótlásgt kapjanak, ami rendszerint meg is érkezik a saját családi életükben. Ami sokszopr sokkal jobb mint amit bármikor is el lehetett képzelni.
Neked inkább azt kellene feldolgoznod, hogy téged igenis lehet szeretni.
Mert addig soha nem leszel képes elhinni, akárki-akárhogy is szeretne.
"Szerintem engem lehetetlen szeretni."
Amíg ebben a hitben élsz, miért csodálkozol rajta, hogy ő sem szeret?
Butaság. Tényleg keress pszichológust.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!