Jogos, hogy ennyire rosszul esik édesanyám viselkedése?

Mindig csak akkor beszél velem, mikor a barátai nem érnek rá. Abban a pillanatban, mikor valamelyikük ír neki, engem rögtön otthagy sokszor a beszélgetés közepén. A múltkor mikor meglátogattam 3 napra, akkor is velük beszélgetett órákat (de szó szerint órákat), ahelyett hogy együtt csináltunk volna valamit. Szerettem volna meglátogatni anyák napján. Erre azt válaszolta, hogy hát sajnálja de előtte valami rendezvényre mennek a barátaival és biztos hulla fáradt lesz. Kibukott belőlem, hogy pedig már az ajándékát is kiválasztottam, mire az volt a válasz hogy hát sajnálja de ez van. Az tette be a kaput, ami miatt a kérdést is megírtam, hogy közölte hogy magától értetődő hogy inkább lesz az x barátjával mint velem. Merthogy ők mind szinte ugyanannyira fontosak neki mint én, és nyilán inkább lesz x szerettével mint eggyel. Annak ellenére hogy a gyereke vagyok... Úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagyok neki fontos, és igazából nem is akar velem beszélgetni, sem találkozni, csak azért csinálja mert kötelességének érzi. Pár éve még mindig megölelt és puszilgatott, de mostmár abszolút nem is ölel meg. Ha én kezdeményezem, akkor sem viszonozza. Hiába próbálok beszélni vele erről, az a reakció hogy ő teljesen normálisan viselkedik, én várok el túl sokat, és drámázok mindenen.