Hogyan coming outoljak biszexuálisként a szülőknak? 20l

Az van, hogy én még soha nem beszéltem otthon arról, hogy lenne párom, vagy akár szerelmes lennék bárkibe is, lévén nem jó a kapcsolatunk annyira(nem mennék bele az okokba). És anyám már gyanakszik, hogy a saját nememhez vonzódom, amit én eddig tagadtam, kitérő válaszokat adtam, de nem akadt le a témáról. És hát elég homofóbak a megjegyzései, hogy szépen fogalmazzak. Én erről nem is szándékoztam beszélni, amíg el nem költözöm, vagy nem válik indokoltá, mert kit érdekel, hogy milyen emberekkel szeretnék párkapcsolatot létesíteni, ha szingli vagyok. Viszont az a helyzet, hogy már nem áll fent ez a szingli vagyok helyzet, két hónapja tart a párkapcsolatom egy másik lánnyal.

Az igazat megvallva el tudom titkolni, lévén 160 km-vel arrébb tanulok, de ez számomra már fárasztó. Nem akarom hallgatni a mocskolódást, hogy tuti azért vagyok szingli mert bzi vagyok, a nyaggatást, hogy mikor lesz már párom. Semmi kedvem nyáron, amikor nincs koli, kamu indokokat keresni arra, hogy kivel találkozom, majd aggódni azon, hogy mikor derül ki a dolog.

Viszont az a helyzet, hogy anyám sosem vette komolyan az érzéseim/döntéseim validitását ennél kisebb dolgokban sem. És kérdéses is, hogy itt tényleg homofóbiáról van szó, vagy csak nem akarja, hogy engem megbélyegezzenek, mert ami nem tetszik neki, azokról rögtön azt gondolja, hogy másnak sem, és meg lennék különböztetve. Sokkal kisebb fajsúlyosságú dolgoknál is eljátszotta már ezt a dramatikus kiakadást (ilyenek, hogy hajfestés, fülbevalók, smink, stb.). Azokat, amiket mondok neki, sokszor betudja annak, hogy én azért döntök/cselekszek x módon, mert:

1) Neki nem tetszik és ezzel akarom bosszantani.

2) Utánzok valakit.

3) Megyek a tömeg után.

4) Ki akarok tűnni a tömegből.

5) Valaki belevitt a rosszba.

Tehát még véletlenül sem állhat szerinte semmilyen döntésem, tettem, vagy érzésem mögött az, hogy nekem az tetszik, úgy érzem magam jól. Tehát nem is tudom, hogy hogy mondjam meg azt, hogy mi a helyzet velem. Ha egyúttal elmondom, hogy van párom, akkor "ő vitt bele a rosszba", ha nem, akkor az összes többi felsorolt, esetleg nem is vesz komolyan.

Az nem opció, hogy "semmi köze hozzá, ne avasd be". Ez nem egy állatorvosi ló, hogy minden úgy működjön, ahogy le van írva. Kérdőjeles ideig tőle is függöm, másrészt az, hogy nem mondom meg neki, az két esetben megvalósítható:

a) Kettős életet élek. Ha ez a kapcsolat megmarad, akkor csak nem titkolózhatok örökké, meg a fszom se akar azon stresszelni, hogy mikor derül ki.

b) Megszakítom a kapcsolatot vele. Nekem meg elsősorban nem ez a szándékom. A múlttól, és ettől a kapcsolattól függetlenül szeretném vállalható szintre hozni ezt a szülő-gyerek kapcsolatot, aminek része az is, hogy az életem egy olyan jelentős részét, mint a párkapcsolat, nem titkolom el.