Szülők, akkor is örülnétek a gyereketek munkahelyi előléptetéséhez, ha tud.játok, hogy a másik jelölt jobban végezné a munkát, és emberi sorsok múlnak a munkavégzés minőségétől?

Mit költöttem át ember? Nyavalyogsz mert nem kaptál meg egy előléptetést, és eszedbe se jut hogy a másik alkalmasabb rá, és segítség nélkül kapta meg? Unalmas vagy, másokra fújsz, ahelyett hogy magadon gondolkodnál el.

Én valószínűleg örülnék. Ha bizonyíthatóan (!) jobb a másik jelölt, akkor felmerülne a kérdés, mennyire. Ha csak kevéssel jobb, mint az én gyerekem, akkor természetesen büszke lennék rá, és örülnék a sikerének. Ha sokkal rosszabb lenne, akkor meg szakmától függ. Pl. ha a gyerekem és a másik jelölt is sebész lenne, és a gyermekem 250 sikeres és 1 sikertelen műtétet végezne egy évben, a "jobb" jelölt meg ugyanannyit hiba nélkül, nem gondolnám, hogy nem érdemli meg a pozíciót. Ha viszont minden harmadik műtétje sikertelen lenne, és ahelyett, hogy kirúgnák, inkább előléptetik, na annak nem tudnék örülni. De ha a gyermekem pék lenne, és a kollégája tízszer olyan gyorsan fonja a kalácsot, mint ő, na ebben a helyzetben egyáltalán nem érdekelne, ki a jobb. Persze, ezek buta példák, de nem elég konkrét a kérdés sem.

És téged úgy pontosan miben is érint, hogy a kollégád (netán az új főnököd?) szülei mit szólnak a gyerekük karrierjéhez?

Örülnék persze.

Honnan tudnám, nem vagyok se kínai tolmács, se környezetmérnök.