Hogyan dolgozhatnám fel azokat az emlékeket, amik kiskoromban értek és ma is hatnak rám?
Sziasztok!
Nagyon nehéz téma ez számomra, de mivel ez egy anonim oldal, fel merem tenni a kérdést.
18 éves lány vagyok, jó kapcsolatom van a szüleimmel (kisebb vitáink vannak, de mindig kibékülünk 10 perc múlva).
Van azonban egy téma, amit nem merek felhozni nekik, amióta egyszer megtettem és eléggé zokon vették.
Vannak apró emlékfoszlányaim, a legerősebb, hogy olyan 3 éves koromban, éjszaka száguldunk a kórházba, mert anyukámmal történt valami, valami pánikrohamszerű dolog és emlékszem, hogy egy nővér beszélgetett velem a váróban.
És arra, hogy féltem attól, hogy egyedül maradok.
Van egy másik kis emlékem arról, hogy anyukám olyan baleseteket, eseményeket képzel be, amik valójában nem történtek meg, viszont az ő fejében én veszélyben voltam. Egyszer azt képzelte, hogy lenyeltem valamit és megfulladok tőle.
Mai szemmel látok eközött összefüggést, néha, ha a szüleim összekapnak, a gyógyszer, vagy a pszichiátria szóba szokott kerülni, még ha csak egy felmondat erejéig is.
És az, hogy láttam kiskoromban ilyen állapotban anyámat, hogy nem tudott rám vigyázni, úgy érzem hatással van a mostani problémámra.
A szüleim túlféltenek egyébként, mióta csak megszülettem.
Egyébként elég különös lánynak tartanak, nagyon vonzanak a régi, filmek, az antik irodalom, szeretem a művészeteket. Nem járok szórakozni, nagyon kevés ember társaságában érzem magam komfortosan, mert nincs közös témám, főleg a korombeliekkel.
Viszont az, hogy ennyire közel van az egyetem, nagyon megijeszt.
Pánikolok, ha úgy érzem, magamra vagyok hagyva, úgy érzem, nem tudok egyedül semmilyen problémát megoldani, néha pedig indokolatlan halálfélelmem van, illetve a már idős szüleim halálára is gondolok és szorongok tőle. Önbizalomhiányosnak nem tartom magam, jól is tanulok.
Nemrég volt egy enyhe pánikrohamom az iskolában, ami viszont felvetette bennem a kérdést, hogy ez miért lehetett.
Szerintetek, van jogom kérdezősködni a szüleim magánéletéről, vagy a konkrét eseményekről?
Egyszer próbáltam rávenni őket, hogy beszélgessünk, meséljék el, hogy ismerkedtek meg, ki volt az első szerelmük stb. de levegőnek néznek, ha ilyesmit kérdezek.
Mit tegyek, érdemes lenne pszichológus segítségét kérnem?
A jó szándékú válaszokat nagyon köszönöm!
Keresek majd egy pszichológust - szerintem is ez a jó döntés
Érdemes nagyon.
Szüleid nem adnak választ, így csak te adhatod azt magadbak, amihez pszichológus hasznos lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!