Haragszol a szüleidre, amiért fizikailag bántalmaztak gyerekkorodban?

2-es válaszoló vagyok.

Szerintem kérdező, te azért szégyelled, mert nem tetted túl magad rajta. Én régen túl vagyok rajta, felnőttként már rég nem haragudtam rájuk emiatt, és simán beszéltem is erről a feleségemmel, amikor szóba került a gyereknevelés.

Az én felfogásommal az furcsa, hogy miért nem lehet erről beszélni.

Igen, amióta meg saját gyermekeim vannak azóta tudom, hogy ma azokért amiket tettek velem-börtönben lennének.Nem 1-2 évre, hanem sokra.

A mai eszemmel, és a gyermekeim ismeretében 100% jobb lett volna bárkinél a családba a helyem-mint ahová születtem. Még ha csak megtürt személy is lettem volna másnál.

Az élet megy tovább, és a jó hír az, hogy a jelenlegi családomban kaptam kárpótlást, a férjemtől, a gyermekeimtől, a barátainktól. Sosem hittem volna hogy saját boldog családom lesz bármikor is.

Több évtizednek kellett eltelnie mire áttudom már lépni ezt az egészet.

1-2 pofon, elnáspángolás mert csintalan a gyerek és a rendszeres, napi szintű gyötrés, kinzás, megalázás, folyamatos ütlegelés között óriási különbség van.

19

A te szüleid nem normális pszichopaták voltak.

26

A bizalomnak semmi köze a szeretethez.

Dehogy is. Te haragszol a kutyára, ami megharap, mert azt hiszi bántani akarod a kölykeit? Nem. Megérted és sajnálod, hogy fél.

Én sajnálom apámat, amiért zseniként, a hivatalosan zseni gyermekével nem tudott szinte semmilyen kapcsolatot kialakítani. :// Ja és persze azt is, hogy nincsenek olyan igaz és szép eszközei, amik a fizikai bántalamzást lecserélnék.