Haragszol a szüleidre, amiért fizikailag bántalmaztak gyerekkorodban?
válasza: válasza:Párszor kaptam. Nem fájt annyira, mint a folyamatos lelki zsarolás.
Inkább ütöttek volna.
válasza:"úgy érzem el sem mondhatom senkinek, mert szégyellem. Párom is kérdezte már hogy engem ütöttek e már meg és azt hazudtam hogy nem, még az elején voltunk, ha most kérdezné szerintem neki elmondanám"
Ha foglalkoztat a téma, és úgy érzed, jó lenne kibeszélni magadból, akkor mondd el neki, ha most már eléggé bízol benne. Meg fogja érteni, hogy a kezdet kezdetén még nem akartál neki erről beszámolni.
válasza:Ez a fizikai bántalmazás azért nem mindegy hogy milyen...
Minket is elpaholtak annak idején néhányszor, de már akkor is tudtuk a tesómmal, hogy nem a semmiért kaptunk. Sőt, volt hogy tudtuk, hogy ezért csúnyán kapni fogunk.
De indokolatlanul soha nem kaptunk ki, és ha kaptunk is, annak nyomós oka volt.
Ettől függetlenül mi ez soha nem éreztük felnőttkent sem serelmesnek inkább jókat nevetünk, ha eszünkbe jut, mikert kaptunk ki.
De se a tesóm se én mi meg sose csaptunk rá a gyerekeinkre, egyszer sem. És már gimisek. Azért bántalmazás nélkül is lehet nevelni.
De egyáltalán nem értek egyet vele, azzal meg főleg nem, hogy a szülő csak úgy megszokásbol bantsa a saját gyerekét!! És magával a bántalmazással sem értek egyet!!
Amúgy én pl nem tartom igazságosnak, ahogy engem bántottak. Nagyon rossz időszakom volt, új városba kellett költöznünk, nehezen illeszkedjen be a suliba, az előzőben jó tanuló voltam sok baráttal, az újban a "menőknek" nem voltam szimpi és csesztettek, a suli meg keményebb volt és rossz jegyeim voltak, nem tudtam felvenni a ritmust az első hónapokban. Ebben az időszakban voltam verve, 13 évesen. A rossz jegyeim miatt kaptam, meg engem hibáztattak, hogy bántanak az osztályban. Ha azt látták, nem tanulok, vagy 1-est, 2-est kaptam akkor kiabáltak és ütöttek. Jártam egy magán matektanárhoz, de nem jöttem ki vele jól és ezt mondtam anyumnak, ő meg ezért is megütött, mert neki kell akkor újat keresnie és nem volt kedve. Hamar kialakult bennem, hogyha közeledtek, féltem, ezért egyszer anyum lekevert egyet és azt mondta, hogy "ezt azért, kaptad, mert féltél".
Anyám soha de soha nem kért emiatt bocsánatot, sőt, lépten-nyomon hangoztatja, hogy ő jó szülő. Apám párszor jött békülni, bocsánatkérés nem volt, csak pl megsimogatott vagy ilyenek.
Az ok, amiért erről nem beszélek (anonim oldalakon kívül), mert úgy érzem, onnantól kezdve az az ember megvet, amiért még mindig tartom velük a kapcsolatot.
válasza:Kétszer kaptam pofont, mindkétszer jogosan, mert szándékosan idegesítettem anyát a nyávogásommal, és a 5. hasztalan szólás után megpofozott.
Nem dühből - még csak a hangját sem emelte fel általában -, hanem mert beleunt a hülyegyerekes játékomba.
Nem 3 éves voltam, hanem 8-9.
De volt olyan barátnőm akit szíjjal vert az apja a 4-esért, meg egyik oszitársamat is az anyja, ha nem színötös volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!