Haragszol a szüleidre, amiért fizikailag bántalmaztak gyerekkorodban?

15-os vagyok. Kérdező, igen ez baj és gáz így amiket írtál. Sajnálom. A biztonságerzeted alapjaiban rendült meg azokban, akikben a legjobban kéne bízni egy gyereknek, a szüleiben.

Nálunk olyanok miatt volt néha "verés" (amúgy meg annak se nevezném, hogy a mogyorófa vesszővel néha kaptunk a hátsónkra)

Bocsi véletlen elkuldtem

.. Tehát nálunk is inkább visszapofazas, és egyéb dolgokért...

A fizikaira nem. Talán egy kezem elég lenne, hogy hány pofont kaptam, de azokat megérdemeltem egytől-egyig.

Azért sokkal jobban haragszok, amiért mentálisan megnyomorított apám és ez már egész életemben így marad.

Főleg az maradt meg, hogy igazságtalanul lettem megverve. Amit akkor is tudtam, most is.

Haragot már nem tartok, mert megértettem, hogy a szüleimnek nem volt más eszközük, ehhez nyúltak. Olyan, mintha az ember az analfabétára haragudna, hogy nem olvasta el a levelét.

"Anyám soha de soha nem kért emiatt bocsánatot, sőt, lépten-nyomon hangoztatja, hogy ő jó szülő."

Tudja egyáltalán, hogy neked ez még mindig mennyire fáj? Beszélj vele!

"Az ok, amiért erről nem beszélek (anonim oldalakon kívül), mert úgy érzem, onnantól kezdve az az ember megvet, amiért még mindig tartom velük a kapcsolatot."

Bárkinek nem is kell elmondanod, nem tartozik mindenkire.

De azért a párod... Szerintem ha neki sem mondod el még akkor sem, ha feljön a téma, még akkor sem, ha ennyire foglalkoztat továbbra is, még akkor sem, ha ennyire sebzettnek érzed magad még mindig az anyukád miatt, az azért van, mert nem bízol benne. Akkor meg miért vagy vele?... Ha szeret, nem vetne meg. Megpróbálna megérteni. Ha nem is menne neki elsőre, mert nem tudná elképzelni, hogy ő ilyen helyzetben tartaná a kapcsolatot velük továbbra is, attól még nem vetne meg, ha szeret. Legfeljebb nem értene. Egy ideig. Na és? Attól még szeretni továbbra is ugyanúgy szeretne.

"elküld azzal, hogy felnőtt vagyok és neki már nincs dolga velem"

Talán csak túl könnyen hagyod magad lerázni. :)

Valahol igaza van, azt azért lássuk be: minél idősebb valaki, annál inkább saját magán múlik már, hogy hogyan alakítja az életét. Pl. te is fordulhatnál pszichológushoz is, ha egyedül nem megy ennek a feldolgozása, ő meg nem vevő a segítségkérésedre.