Mi a legeslegrosszabb dolog,amit a szüleid Veled tettek és nem tudtad túltenni magadat rajta?
Istenem,borzalmasnál borzalmasabb történetek..
És még mennyi lehet,amiről nem hallunk..
Én is hordozom a gyerekkori traumáimat életem végéig, anyukám
a születésem után skizofrén lett, eleinte csak pár évente jött
ki rajta, később egyre gyakrabban..
Apám nem foglakozott se anyuval érdemben, gondolok itt arra hogy
normális,fizetős dokit keresett volna neki,ahelyett hogy
be vitette volna pszcihiátriára..
Se velem.A bátyám szíámított egyedül,ezzel még anyu is így volt,
ha jól volt is...Emlékszem mikor először el vitték,
haza mentem suliból, és nem találtam senkit otthon,
anyu mindig otthon volt mert le volt százalékolva, de estig
senki nem jött,nagyon meg voltam rémülve..
Apám mindig nőzött,velünk ordibált,amik itt elhangoztak pont,
semmire kellő vagyok,semmire se fogom vinni..
Igaz hogy ő a nagyszüleim házába költözött, állami gondozott
volt,nem volt semmije, és az életében sem szerzett semmit,
de nekem ezt vágta a fejemhez mindig..
Mikor először megjött, én azt se tudtam hogy kell használni
a betétet meg a tampont, és véres lett a ruhám,mikor észrevette
mosáskor,mert ha anyu kórházban volt akkor ő mosott egy ideig,
leordított hogy mekkora barom vagyok,hogy ezt se tudom..
Ezzel végleg belerondított az akkor bimbozó női lelkivilágomba,
minden egyes menstruációmat szégyelltem, még saját magam előtt is..
Most már öreg emberek lettek,anyut szociba kellett adnunk,
mert apám már nem bírta vele..A szocit nekem és
a tetstvéremnek kell fizetnie,mert anyu nyugdíja a felére elég..
nagytudású apámnak meg szintén annyi,hogy épp el él belőle.
Egész életemre hatással volt,hogy nem álltak mögöttem soha,
hogy senkire se számíthattam soha..Csak a negatívumok jöttek
tőlük mindig.. Párfüggő,és szeretehiányos lettem.
ha nincs a férjem,már ne mhiszem hogy élnék,de így is nagyon
nehéz..Főleg mikor látom hogy másoknál megy ez másképp is..
Bármit meg adtam volna, normális,szerető és szerethető szülőkért.
Bármit.
35
Igen a mai napig kövér, ocsmány és gusztustalan vagyok nekik anyám viszont tökéletes nem is érti èn miért lettem ilyen... Nem nagyon tartom velük a kapcsolatot lelki testi terrorban tartottak, kb ember számba sem vettek soha.
Milyen emberek ezek,akik a gyerekeikkel képesek így viselkedni?
Remélem a pokol legsötétebb bugyrába,minden nap vissza kapja az összes
amit művelt..
31-es és 38-as vagyok: Azért a legtöbb válaszolóhoz képest még normálisak voltak a szüleim, de anyámnak soha nem fogom megbocsátani, hogy 10 évig küzdött, hogy megszülessek, erre amikor év végén betöltöm az első félévet, azonnal húz az ország másik végébe tanítóképzőre, amit a lakhelyéhez közel máig el tud végezni, ráadásul keresztfélévesben. Mondhatni, onnantól, hogy a természeti népek is megnyugodnak a gyerek megmaradása felől, ő is megnyugszik és ahelyett, hogy beismerné, hogy nem erre a prodzsektre pályázott, inkább kitol magával és havi 2-3 alkalommal 8 órát oda-vissza utazik, addig sem kell szembenéznie, hogy nagyon nem azt kapta, amit várt.Inkább elmegy fősulira az ország másik végébe az első adandó alkalommal, ráadásul olyan szak miatt, ami a segge alatt is van, nagyobb húzónévvel, csak mondom... Emellett minden vele kapcsolatos szar a nyakamba volt varrva, amióta az eszemet tudom, állandóan hasonlítgatott valakihez az én kontómra, azt is "maunyikasót" megszégyenítő stílusban.
Csoda, ha egyszer lesz akkora szerencsétlen, aki feleségül is vesz, ha be is mutatom, csakis nyilvános helyen teszem? Vagy ha a gyerekemről max. 1-2 képet, ha látni fog? Már ha megéli...
Egek... borzasztó, sajnálok mindenkit.
Nekem "csak" anyám összejött egy alkoholista, játékfüggő, vállalhatatlan egyénnel.
Nem részletezem, de 7 kritikus évem (6-13) ebben az "új családban" és úgy telt, hogy napi szinten veszélyben volt a fizikai biztonságom. Kb. bármelyik nap érhetett volna akár egy baleset, akár ennek a vadállatnak a keze úgy, hogy szerencsém van ha csak az intenzíven kötök ki.
Szerencsém viszont volt mert engem sose vert meg de erre iszonyatosan kellett koncentrálni, hogy elkerüljem.
Túl óvatos lettem emiatt, talán ez a mai napig tart, hisz bárminek, szó szerint, bárminek lehetett volna ilyen következménye abban az elborult közegben.
A végén már mindenki VERT mindenkit a lakásban, föl nem foghatom hogy maradtam ki. Kell hogy legyen isteni gondviselés, azóta hiszek ebben.
Aztán kimenekítettek...
Mindez több mint 20 éve volt és max anyámnak tudok megbocsátani és 1-2 távoli rokonnak akik közül egyre kevesebben élnek. Rajtuk kívül senki, nem hogy a bocsánatkérésig nem jutott, azok után hogy végigasszisztálta, támogatta ezt az egészet, segített leverni a láadásaimat stb. Belértve sajnos az édesapámat is akinek aktívan ugyan semmi köze nem volt az egészhez de egy SAJNÁLOM az ő szájából is kicsúszhatna. Ehelyett a ködösítés, szépítgetés megy.
Ja, a pacák rég halott, a kölkei általában erőszakos bűncselekmenyek vádlottjai (én jól tudom, nem alaptalanul) majd furcsa okokból felmentettjei.
Köszönöm hogy ezt leírhattam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!