Szerintetek anyám reagálta túl vagy tényleg ekkora dolog ez?

Én nagyon szeretem a családomat, képesek vagyunk egész napokat együtt tölteni, közben csevegni, viccelődni, komoly beszélgetésekbe bonyolódni, stb stb. Mint egy normális család. Illetve nagy család is vagyunk, tehát népes összejövetelek szoktak lenni.

A férjem családját is szeretem nagyon, minden oké.

De, én nagyon zárkózott ember vagyok olyan esetekben pl, hogy nem szeretek pizsamában mutatkozni más előtt, nem szeretek wc-re menni másnál vagy a saját lakásomban úgy, hogy vendég is ott van...

Sokak számára furcsa, ahogy én élek mert nem megszokott, én későn fekszem, későn kelek, ahogy a férjem is. Éjszakás műszakban dolgozom, így megszokott hogy a szabadnapjaimon is reggel 10-kor kelek, vagy annál később. A legtöbb ember nem kel ilyen későn, és mindig furcsának találják hogy mi igen.

Ezen nem igen akarok változtatni, mert ha én korábban kelek, nem tudom kialudni magam, és az borzasztó. Igazából, nem akarok már alkalmazkodni máshoz, a mindennapi életemben. Így mindig elutasítom az ottalvási kérelmeket, bármikor voltak ilyenek, én egy éjszakát is elutasítok. Az én férjemet ilyesmi nem zavarja, ezért leginkább nem érdekli ha én elutasítok valakit.

Ha valami haverja kérdezi ezt meg tőlünk, előtte felhív, megkérdez, én szépen elmondom hogy nem szeretném, engem feszélyez egy éjszakai vendég, ő meg elutasítja a havert.

Én se igazán értem, hogy miért kell ilyen sok embert elszállásolni, azt értem miért jönnek haza ennyien. Ők is akartak jönni, családot látogatni, menni összevissza stb, ezt értem. De nem érzik kényelmetlennek ők azt, hogy ennyien beköltöznek egy családhoz?

Én is furcsának találom azt, hogy anyukád még meg se kérdezett titeket, nem csak téged nem, hanem apukád se erről.

Most tegyük félre azt, hogy tényleg elég undoritóan beszélsz erről az enyém-tiéd dologról, ettől még számomra felfoghatatlan, anyukád miért hoz a családra egy mégnagyobb családot, egy ehhez kicsi lakásba, több napra...

Amúgy én nem maradnék ebben a helyzetben, ez biztos. Azt mondod a mamánál nem zavarnanak senkit, akkor te se zavarod a mamát. Én oda elmennek, ott aludnek, ott tanulnék, és délutánonként haza mennék nyilván a családdal beszélgetni, bolondozni stb. Ettől még nem kell rosszban lenni velük.

Nem kell büszkeségből se ott maradnod, hisz tied a ház, de ne haragudj még ez a követelés komolyan vehetetlen. kitenni senkit se tudnál, gondolom anyukád azért rettentően sokat dolgozik abban a házban, te meg nem hiszem hogy rendes keresettel rendelkezel. Még gyereknek hisz, azért se kérdezett meg. És, gyerek is vagy.

Amikor 18-múltam, és még a szüleimmel laktam, engem se a 18.szuletesnapomon kezdtek felnőttnek kezelni. Mert nem viselkedtem felnőttként...

Aztán munkát kaptam, elkezdtem a nagybetűs felnőtt életet, még otthon laktam, minden kiadásba beleadtam, mostam és főztem magamra, stb... Onnantól komolyan vettek.

Aztán megházasodtam, elköltöztem. Idősebb vagyok nálad nyilván 10-évvel, de ha tanulsz még pl jár utánad a családi pótlék is, valahogy nem lehet felnőttnek nézni téged... :D

Én a helyedben nem ezzel az enyém a lakás dumával fenyegetőznék, normálisan próbálnám megbeszélni a dolgokat, elmondanám az ellenérveim, illetve csinalhattok akár szavazást is.

Mi a szüleimmel ezt csináltuk hasonló helyzetekben.

Mikor az egész család akart kutyát, anyám meg nem. De nem allergiás rá, nincs semmi baja tőlük, csak nem akarta. Mi meg évekig akartunk már, és elegünk volt abból hogy nem lehet.. (3 tesóm van) így megszavaztuk, hogy lesz! Viszont, anyura való tekintettel, az ő szobájába nem mehet be, ki van tiltva onnan. A kanapéra nem mehet fel, a közös helységekben nem mehet fel ilyen helyekre.

Így ő is beleegyezett, mondjuk más választása nem igen volt. Nagyon akartuk azt a kutyát.

Manapság már anyám van hogy a kutya miatt képes átjönni hozzánk, és imádja, de na, gondoltuk egyébként hogy ez lesz.

Tehát, ilyesmit javaslok én.

Par aprosag:

1.) 18 even aluli biztos nem vett fel hitelt, meg adostarskent sem, mivel kiskoru, igy jogilag korlatozottan cselekvokeptelen.

2.) Sot, 18 even aluli nem is tehet ki senkit a lakasbol a fenti okbol, eziranyu jogokat a torvenyes kepviseloje, azaz a szuloi felugyeletet gyakorlo szulok kepviselik.

3.) A jelenlegi torvenyek alapjan kiskoru ingatlanszerzodesenel a kovetkezo pontok ervenyesulnek:

- ez esetben jogilag ajandekozas tortenik (ha nem a gyerek sajat penzebol tortenik)

- ha hitel kerul ra/abbol veszik, akkor az ajandekozok javara kotelezoen haszonelvezeti jog kerul ra (ettol csak gyamhatosagi dontes alapjan lehet elterni). Es a hasonelvezeti jog erosebb, mint a tulajdonosi.

4.) Tobb tulajdonos eseten amugy sem szukseges az osszes jovahagyasa az epuletbe valo belepeshez (akar bekoltozeshez), mivel mindegyik tulajdonos a teljes ingatlanhoz jogosult, tehat meg azt sem lehet mondani, hogy csak az o 50%-az hasznalhatjak. Igy aztan, ha apad beengedi oket, akkor meg egy masik (felnott!) tulajdonos sem kuldheti el oket.

A nagy arc helyett kicsit gondolkodni kellene…

"Nem titkolom, valamiért kellettem ahogy mondtam már."

Kicsi csíra, nagyon gáz vagy, ha még azt sem tudod, miért kaptál tulajdonjogot, de erre hivatkozva már játszod az eszedet.

Remélem érzed, hogy kitérő válaszokat adsz.

Lövésed nincs, miért kaptál tulajdonjogot, de erre hivatkozva hepciáskodsz?

Ez a szüleidre nézve, de rád nézve is nagyon gáz, az lenne a minimum, hogy tisztában legyél azzal, mi miért történt körülötted, miért kellett aláírnod (nagykorúként, felelősségteljesen) bizonyos papírokat, de a válaszaidból is látszik, gyerek vagy még, gyerekként viselkedsz, de közben felnőtt jogokat szeretnél.

Ez nem fog kiderülni, hogy miért kapott tulajdonjogot.

De ha azért, mert a férj ilyen módon szeretné kip*csázni a közös vagyonból az asszonyt egy esetleges válásnál - és NEM!!!, nem tudom, hogy ez volt-e az ok -, akkor gratulálok a bűnrészességhez.

"Ha szerinted kurvára jogos, akkor mégis mi a kérdés?"

Nincs kérdés, csak szeretné, hogy szidjuk egy kicsit az anyját :D