Hogyan reagálnátok a következő helyzetben?
Szüleim folyamatosan szídják a férjemet ismerősöknek, számunkra ismeretleneknek.
Férjem ez nehezményezi, emiatt kerüli is velük a kontaktust.
2 hete épp nekem mondták el mindennek őt a telefonba, amit ő is végighallgatott.
Múlt héten mindent félretéve együtt elmentünk hozzájuk bejelenteni, h úton van a baba. Nagyon örültek.
De épp ott voltak a szonszédok is, akiknek a reakciójából lejött, h előtte a szüleim épp a férjemet szídták nekik.
Jött a húsvét. Én egész szombaton szüleimnél voltam.
Vasárnapnők nem értek, hétfőn pedig nekünk volt programunk.
Most nagyon meg vannak sértődve, h az ünnel alkalmával nem látogattuk meg őket sem vasárnap, sem hétfőn.
Persze azt értem, ha rosszul esik nekik, de tudták előre, h nekünk hétfőn programunk lesz, vasárnap pedig ők voltak 100km-re tőlünk, ahova amiatt nem mentünk, meet helyette a nagyszüleimet látogattuk meg (a másik irányba laknak)
Tegnap mikor mentünk hazafelé késő este írtam édesanyámnak messengeren, h ma nem hívom fel (minden nap telefonálunk), mert későn érünk haza. Azóta nem válaszolt az üzenetemre.
Ma este a szokásos időben felhívom, de előre félek, h milyen szemrehányást kapok emiatt az egész miatt.
Ti hogy reagálnátok?
Férjem szerint ne hagyjam, h számon kérjenek arról, h mikor merre járok és miért. -ebből ugye harag, sértődés, veszekedés lenne
Vagy a másik, h meghallgatom őket és kb semmit sem tudok mondani arra ,h nekik milyen rosszul esett, h nem mentünk húsvétot köszönteni, ellenben programolni tudtunk menni hétfőn..
Tudom, h az alapvető problémám a levalás hiánya, amin erősen dolgozom, de vmilyen szinten azt is értem h nekik rosszul esik a dolog, másik oldalról férjemet is megértem, aki nem akar az ünneo miatt jópofizni velük miközben máskor meg ő a legrosszabb ember a világon.
Férjem mellett kell, h álljak, ezt tudom, viszont itt a baba is és nem akarok sem konfliktust, sem pedig sértődéseket...viszont úgy érzem ez most túlmutat rajtam.
Vélemény?
A férjed gondolja jól. Akkor is külön család lennétek, ha csak ketten vagytok, de a terhesség miatt még inkább tudnod kéne leszakadni a szüleid elvárásairól. Nem akarsz sértődést, de nekik nem gond téged/titeket ugráltatni. Jó viszony kéne a baba miatt. Nem, nem kell csicskának lenni azért, hogy szeressék őt.
Ha akarnátok, egész nap otthon heverhetnétek a tévé előtt vagy elutazhatnátok Hawaii-ra húsvétkor, abba sem lehetne beleszólása másnak. A babával sem rángathatnak majd, hogy "ugyan vidd már el a nagyihoz meg minden rokonhoz, csak mert húsvét/karácsony/szülinap van és illik ott lenni". Nem, a baba és a ti érdeketek számít, nem a hagyományos vándorlás pihenés helyett. Még időben erősödj meg, ne rángasd bele a babát is ebbe a függő viszonyba.
Alapvető problémád a leválás hiánya - ezt legalább tudod.
A másik alapvető problémád a konfliktusoktól való túlzott félelem. Márpedig ide konfliktus kell és sértődés.
Nem érzed úgy, hogy a szüleid részéről ez nagy sértődősdi túlzott, egyoldalú és igazságtalan? Te pedig görcsösen próbálsz minden apró-cseprő hülyeségben megfelelni. Ha azon sértődnek meg, hogy levegőt veszel, akkor nem veszel levegőt? Egy bizonyos szinten túl a sértődést le kell szarni, mert így nem lehet élni. Sértődjenek, kínlódjanak a semmin, majd kiheverik.
"meghallgatom őket és kb semmit sem tudok mondani arra ,h nekik milyen rosszul esett, h nem mentünk húsvétot köszönteni, ellenben programolni tudtunk menni hétfőn"
De tudsz. "Azért nem mentünk, mert tudtátok, hogy hétfőn programunk van, és nem tudunk kétfelé szakadni. Mivel senkinek nem esett komolyabb bántódása, tegyük túl magunkat rajta." Megsértődnek, sértődjenek. Miért, mi történt? Nem szakadt le az ég. És mégsem követtetek el olyan szörnyűséget, mint például hogy mindenkinek őket szidtátok volna a hátuk mögött, ahogy ők a férjedet. Apropó, te nem akarsz már egyszer végre megsértődni, baszki? Mert lenne min.
A férjednek meg előbb-utóbb tele lesz a töke.
azért nem mondanám, h nem szeretnek
ha férjemet nem is, engem biztosan
és az unokának is örültek
rengeteg támogatást kaptunk tőlük korábban (anyagi), amivel el tudtuk kezdeni az életünket
mikor szídják a férjem ezt előszeretettel fel is hánytorgatják nekünk, szinte azért cserébe várják el tőlük, h mindent aszerint csináljunk, ahogy ők gondolják
és nekünk alapvetően ez a gondunk
anno adtak, mi elfogadtuk, de ha kérnek cserébe, akkor az nem ajándék volt tőlük, hanem ráfordítás/üzlet, ami nekünk nem fér bele
persze már bánjuk, h korábban elfogadtuk az anyagi segítséget tőlük, de már nem tudunk vele mit csinálni
Nem, nem szeretnek. Ha nálad a szeretet az anyagi támogatásban kimerül, nem is fogsz egyhamar felébredni.
A szeretet nem fáj. A szeretet az, mikor hagyom, hogy a másik úgy élje az életet, ahogy az neki jó, nem pedig ahogy nekem.
Pszichoterápia. Hosszú folyamat lesz, kellően el vagy torzulva. Sajnálom nagyon.
Mondjuk
1. én nem tartanám a tahó szüleimmel a kapcsolatot, akik minden áldott alkalommal szapulják a férjemet
2. a férjed helyében már rég elváltam volna egy olyan embertől, aki minimálisan sem áll ki értem (tőled)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!