Irígy vagyok, hogy másoknak vannak szüleik és nagyszüleik?
Apa nélkül nőttem fel. Amikor a többi gyerek mesélte, hogy "apu így, apu úgy", nagyon irígyeltem őket.
Nagyszüleim sem voltak, csak egy nagyanyám, aki senkit nem szeretett. Már meghalt. Anyukám nevelt fel, de már ő is meghalt.
Olyan jó azoknak, akiknek van egyik nagyi, másik nagyi, egyik nagypapa, másik nagypapa! Apa, anya.
Persze hogy irígyled.
De ez nem is irígysèg inkább csak a fájdalom hogy neked nem volt ilyen. Sajnos ez van. Ezt dobta a gèp. Szarni rá 100èv mulva úgyis mindegy lesz ,fogd fel így.
Nekem a nagypapám halt meg korán, de még élt, amikor egészen pici voltam. Apukám felöli nagyszüleimmel nem tartjuk a kapcsolatot, valamiért eléggé ellenséges a viszony. Szerintem egyáltalán nem baj, hogy belegondolsz, másoknak mennyivel másabb az ilyen rokonoknak köszönhetően. Nekik természetes az, hogy ilyen emberekkel vannak körülvéve.
Amit érzel az irigység, de teljesen jogos értelemben. Amint mondtam, nekem is vannak problémáim családi kapcsolatokkal, manapság a szüleimmel, anyukámmal sem vagyok a legjobb viszonyban. Az imádkozás mindig segít, főleg hiányérzet esetében, mert Neki elmondhatod ami bánt és Ő biztosan válaszolni fog.
Normális hogy irigyled, de próbálj inkább velük örülni, és időnként jelezni is nekik, hogy milyen jó helyzetben vannak, hogy nekik vannak szüleik, nagyszüleik
Egyébként egy párkapcsolatban akár anyós-após is úgymond az ember szüleivé nőhetik ki magukat, ha megvan az összhang, ami lehet, hogy nem ugyanaz, de valami mégis
Pár hónapja megtaláltam egy levelet, amit én írtam 10 évesen a Jézuskának. Azt írtam benne, hogy soha többé semmit nem kérek, csak adjon nekem egy kedves apukát, aki nem rúg be és ver agyon 1-2 hetente a semmiért, mint az én apám. Annyiszor imádkoztam, hogy váljanak el, vagy hogy apám egyszer úgy sérüljön, hogy haljon is bele (rendszeresen érte részegen baleset, volt, hogy kétszer egymás után eltörte a vállát, mert villanyt akart szerelni, de leesett a létráról. Egyszer majdnem levágta az egyik ujját, mert szerinte szorult a vaskapu és nekiállt leflexelni). A változás irányomba akkor állt be, amikor elég nagy voltam ahhoz, hogy vissza tudjak ütni, érdekes módon onnantól nem erőltette a pofonosztást. Anyámat még évekig verte, aztán csodák csodájára ő is megtanult visszatámadni.
Erre kár irigynek lenni. Inkább dolgozz azon, hogy a jelenlegi életedben meg tudd teremteni a harmonikus emberi kapcsolatokat ahelyett, hogy vágysz valamire, ami lehetetlen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!