Szoktatok kiabálni/csúnyán beszélni a gyerekeitekkel?

3-as, igen, neked szerencséd van.

A 8-as egy liberális troll. Ne etessétek!

Nem biztos, en ismerek ilyen anyukát és nem liberális troll.

Látszólag amúgy full okés is és vannak gyerekek akiknél működik is.. de mondjuk 50ből 1. Általában olyan családokban, ahol amúgy is kimért, csendes kedves szülők vannak, ott a gyerek ebbe nő bele... ez neki a termeszetes.. lehet ő ilyen.

Addig okés is, amíg a gyerek közösségbe nem kerül, mert ott aztán borul a bili. Addig okés amíg a gyerek csak az anyját idegeli... aki elsuttogja a kis pistikének, hogy nem szabad mondjuk a játékkal dobálni, az meg persze hogy letojja, aztán anyuka frusztraltan elvonul a hálóba párnába ordítani a gyerek meg tovább dobál... és..? Majd az oviban ezekre a kvázi neveletlen gyerekekre megy el csóri óvónő fél napja. 🤟

#9

Nagyon érdekes szempontot dobtál fel, én is gondolkodtam már ezen. Szerintem káros, ha a gyerekkel szemben mindig, minden körülmények között birkatürelműek vagyunk, semmi nem hoz ki a sodrunkból, és úgy teszünk, mintha a negatív érzelmek nem léteznének, és bennünk nem lenne húr, ami túlfeszül. Természetes, hogy valaminek a következményeként idegesek vagy dühösek leszünk, és ezt normális mértékig meg kéne tapasztalnia a gyereknek. Részben szocializáció szempontjából (nem árt tudnia, hogy x viselkedés dühöt vált ki, mert ha te nem is mutatod, a többi embertől meglepi majd a visszacsatolás), másrészt azért, mert ha úgy teszel, mintha nem lenne idegrendszered, a gyerek nem lesz tekintettel a határaidra, miért is lenne, hisz nincsenek.

Természetesen a dologhoz hozzátartozik, hogy ugyanúgy a gyereknek is joga van a harag kifejezéséhez - szintén normális mértékig. Ebbe a hangfelemelés és a szemmel jól látható feszültség simán belefér. Én sem folyamatos üvöltésre gondolok, de ha a gyerek eljátszik egy olyat, mint a 2-esnél, akkor hadd mutassak már többet annál, minthogy "ejnye-bejnye kiscicám, ezt nem szabaaad". Ha letagadom a dühömet, hazudok, tévútra viszek, és hazudni tanítok.

Azért sztem a szitkozodas és az ordibalas nem egyenlő a kiabálással meg a csúnya beszéddel.

En az ellenkezőjét látom egyébként, vagy ha nem is az ellenkezőjét de fél igazság van csak abban amit mondasz 15# Ordítani nem kell, kiabálni sem kell, hangosodni sem kell, de meg kell tudni mondani határozottan ha valami nem jó vagy helyes. Ki kell mondani hogy anya most mérges és azt is ki kell ha a gyerekem látom hogy mérges. Meg kell tanulnia azt, hogy a tetteinek következménye van és vannak határok meg azt is, hogy hogy kezelje le az érzelmeit.

Nem mellékesen az egy dolog, hogy otthon működik valami.. mert lehet az oviban / bölcsiben / iskolában vagy csak akár egy játszótéren nem fog. Azért nem mert ott sokkal több az inger. Lehet a gyerek is ordítani fog majd az oviban mert nincs hozzászokva, hogy nem hallják meg ha csendben van...

"Azért sztem a szitkozodas és az ordibalas nem egyenlő a kiabálással meg a csúnya beszéddel."

Pedig szerintem de!!!