Szoktatok napi szinten csak ugy csevegni (kulon eles eseten) a szuleitekkel / felnott gyerekeitekkel?

Mi telefonon szoktunk majdnem minden nap beszélni. Van, amikor csak 1-2 mondatot. Van, amikor csak úgy beszélgetünk hosszabban.

Közös programot is szoktunk időnként csinálni. Vannak szokásaink, minden évben van pár hely, ahova elmegyünk együtt.

Az én szüleimmel nem tartjuk a kapcsolatot.

A férjem szüleivel igen, mondjuk főleg anyóssal, én is nagyon szeretem, jóban vagyunk, amolyan anyám helyett anyám. Vele szoktunk beszélni majdnem naponta telefonon vagy este videochaten, nyilván van, hogy kimarad 1-2 nap, de igen, megbeszéljük az apróságokat is.

Szerintem ez a 2-3 heti beszélgetés ott szokás, ahol nem túl szoros, szerető a kapcsolat, én se sokat beszéltem a szüleimmel, míg tartottam egyáltalán a kapcsolatot velük, nem volt rá igényem, meg minek, úgyis mindent csak leszóltak.

De mi találkozunk is heti-kétheti alkalommal (20 percre lakunk), főleg mióta van gyerekünk.

Max 1 hónapban 1x az se túl sokat. Nem szoktam beszámolni mindenről, 30 éves vagyok...

Mondjuk középiskolás kollégiumban sem szoktam hívni, hétvégén megbeszéltük a sulis dolgokat. Manapság ritkán hívom, nem azért mert rosszban vagyok anyámmal, csak már nincs miről beszámolnom. Nem ismeri az én ismerőseimet, nem tud hozzászólni a munkámhoz, nem ismeri a várost ahol élek, nincs miről hosszasan beszélni.

Mindenki beszélgessen és találkozzon annyit a szüleivel/gyerekeivel amennyire mindkettő félnek igénye van. Ha valakinek havi 5 perc telefon akkor legyen annyi. Ha naponta 20 perc akkor legyen annyi. Senkinek a kapcsolata nem egyforma, nincs határ hogy eddig jó, innen már nem.

Mi szinte minden nap írunk egymásnak, pár naponta fel is hívjuk egymást. 1-2 hetente látogatom ☺

"Mindenki beszélgessen és találkozzon annyit a szüleivel/gyerekeivel amennyire mindkettő félnek igénye van."

Mondta valaki ennek az ellenkezőjét, vagy ezt most miért kellett itt megjegyezni?