Szoktatok napi szinten csak ugy csevegni (kulon eles eseten) a szuleitekkel / felnott gyerekeitekkel?

Változó nálunk.

Van, hogy kb 2hetente beszélünk telefonon anyámmal, de akkor 1 óra utan id alig tudom letenni.

De van, hogy történik valami, nem akarom lepötyögni, akkor hívom.

Nálunk is van messenger csoport. Anya én és tesóim (ők még otthon laknak, 13, 15 és 17évesek).

Ebbe 80%ban olyan van, h hugom nem vitt kulcsot, vagy őcsémet ki giszi haza aznap... én a gyerekeimről szoktam küldeni be "vicces" képeket.

Mi naponta többször is beszélgetünk anyukámmal, de olyan is van, hogy az unokákról küldök képeket, esetleg ő a macsekról vicces fotókat. Ez mindegyikünknek megnyugtató. Volt, hogy nem vette fel a telefont, vissza sem hívott egy órán belül sem, akkor rohantam át (közel lakunk egymáshoz). Kiderült, hogy leesett a létráról és felszakadt a feje, varrni kellett. Felkelni nem tudott, mert szédült, agyrázkódása volt. Így "csak" másfél órát töltött a padlón és nem napokat. Azóta már azt is megbeszéltük, hogy ilyen műveleteknél, ha már nem hagyja, hogy én megcsináljam, kihangosítva vonalban vagyunk. Ha baj van tudok segítseget hívni.

Már elfogadta, hogy bár ő a Terminátor, de már régebbi modell... Úgy szokott köszönni a telefonba, hogy "Öreg vagyok, de még vagyok!" 🙂