Hogy kérdezzek rá anyámnál, hogy anno miért vertek?

#50: "Ez sok esetben mind 2 félnek trauma, csak máshogy. "

Oké. És akkor kirohadna a nyelve, ha azt mondaná (legalább már vénségére), hogy "ne haragudj, pocsék szar szülőd voltam, bár visszamehetnék az időben, másképp csinálnám"?

Én kb. erre vágynék az anyámtól 26 éve (mióta megszületett a saját lányom).

Azért a gyerekemhez tudom kötni időben, mert ahogy nőtt, cseperedett a kezeim között, úgy tudatosult bennem, hogy milyen szarra se való nulla szülők voltak a szüleim. És úgy fájt egyre jobban.

Mert oké, pocsék szülő volt, önbizalmat lehúzó, kritizáló, cseszegető, érzelmileg elérhetetlen, de most, halála előtt pár évvel nem lehetne egy, csak egyetlen egy jó szava??????:(((((( Csak egy feloldozás, én ezt várnám ettől.

52.

Persze így lenne jó de sokan maguknak is tagadják mit csináltak. Torzul az emlék akár akaratlanul is.

55.

Ilyenek csak az oktató mesékben vannak.

Magának is tagadja, elhiszi a saját igazát. Nem fog bocsánatlt kérni mert nem tudja miért kellene.

Érdemes vele foglalkozni? Vagy letagadja, vagy megmagyarázza, hogy nem úgy volt (pl. valóban volt pálca, de azt nem arra használták, csak te hitted, hogy verés volt), vagy beismeri, hogy megtörtént és elmondja, hogy megérdemelted - esetleg azzal körítve, hogy többet is megérdemeltél volna, örülj, hogy csak ennyit kaptál.

Ezekből melyik az, amelyik neked ténylegesen segít?