Anno, ha a bátyám csinálta ezt akkor "elnézte" neki, de most nálam nem. Beszéljek vele erről?

Mikor bátyám volt 21, mint most én és itthon volt, nem az egyetemen, akkor nem igazán segített be itthon, eljárt szórakozni, én fuvaroztassam, hadd pihenje így ki magát. Most hogy én vagyok egyetemista és a távoktatás alatt nem igazán tudtam annyit segíteni, mint régebben, rengeteg feladatot kaptunk vagy valamelyik vizsgára kellett készülni. Még egy házi doga van vissza nekem, tegnap adtam le az utolsó előttit, ami nehezen, de "megszületett" és mondtam két barátomnak, hogy menjünk el valahova a városba, muszáj így kikapcsolódnom. Ha el akarok menni valahova akkor vagy a szemembe mondja, hogy csavarogni azt bezzeg tudok, de segíteni semmit, vagy anyámnak panaszkodik erről, aki már unja. Anyám megérti, hogy tanulnom kell, nem problémázik velem. Nem mindenesetben, DE segítek itthon, lehet nem egyből csinálom meg a rám kiszabott feladatot, de nem 3 hét után csinálom meg. Tesóm ennyi idős korában nem igazán segített, ezt szinte el is nézte neki apánk, nekem meg folyton megjegyzéseket tesz.

Az elmúlt pár hét stresszes is volt számomra, örültem, ha időre végeztem a dolgaimmal. Nyílván nem tartózkodnék benn ennyit, ha nem lenne a távoktatás, de az egyetemen is meg akarok felelni, hogy minél jobb átlagom legyen. Apám csak annyit lát, hogy a laptop előtt ülök, és néha este (8 fele, mikor már nem feltétlenül lehet kertimunkát csinálni) elmegyek a barátaimmal. Mindig meg is kapom tőle, hogy kíváncsi lesz rá mennyire fog sikerülni a vizsga, meg örüljek, ha nem bukok meg. Már vitába se szeretnék vele szállni, mert egyszerűen nem bírom elviselni, inkább elfojtom magamban. Van, hogy a jegyeimet se mondom meg, ha rákérdez akkor igen. Nem azért nem mondom el, mert igaza lenne, hanem már egyszerűen kedvem sincs vele közölni, még az ötösöket se.

Más gyerekével mindig dicsekszik, de nekünk szinte sose mond semmit, nagyon másoknak se, mindig csak a másik gyereke ér valamit. Nem számoltam át, hogy sikerülne e elköltözni, le az egyetemi városomba, de egyszerre tanulni (nappalin) és mellette melózni, hogy fizetni is tudjam rendesen a kiadásaimat nem tudnám megcsinálni, valami háttérbe szorulna.

Barátaim azt mondták biztos többet vár el tőlem, mert én vagyok a lány, nekem kell pedánsnak lennem, tesóm meg fiú, őneki elég "lenni". Zavar, hogy nem kapok tőle egy jószót se, vagy legalább egy csekély megértést, hogy nekem a suli az első. Nem tudom mit tehetnék/gondolhatnék már. Szerintetek mi lenne a "jó megoldás"?