Mennyire vagyunk kötelesek segiteni szüleiket?

Az elsővel értek egyet. Nem én kértem, hogy megszülessek. Ők vállaltak, 30 évesek voltak már, volt már egy gyerekük, tudták, hogy drága lesz és sok lemondással jár. Tervezett gyerek voltam ráadásul. Ha már gyereket vállalsz, alap, hogy eltartod őt anyagilag, adsz neki enni, aludhat az ágyában, stb. Ez nem valami plusz juttatás, amiért hálásnak kell lenni. Azért már igen, ha jól nevelt fel, szeretetben, békességben, kiegyensúlyozott lettél, mindent megadott. De ha ilyen jó a szülőd, akkor ő nem is vár el semmit cserébe, főleg nem hangoztatja, hogy te milyen hálátlan vagy pedig mindent megkaptál, mint az én anyám és apám, akik azt hiszik, hogy nekem annyira jó volt velük lakni és hogy ők az istenek, mert nem tettek 18 évesen utcára és kivehettem a hűtőből a kaját. Az mellékes, hogy bántottak fizikailag és verbálisan is.

Na én nekik semmit nem fogok segíteni. Amúgy ők se segítenek nekem. Minden felnőtt ismerősöm eltartja magát és mégis kap csak úgy egy ötvenest minden hónapban, nálam ilyen nincs, persze ez már nem az alap kategória.