Valóban nem kötelesek támogatni a szülők az egyetemista gyereküket?

Szerintem nem jogos ez a hozzáállás.

Szerintem egy igazán jó szülő nem csak 18 éves koráig tekinti gyereknek a gyerkét vagy hogy mondjam, hanem egyébként is, tehát egész élete során támogatja a gyerekét amennyiben megteheti. Pl ha a bátyám hazajön a feleségével és a kislányával, akkor egy rakás kajával mennek haza, és néha pénzt(még ha nem is százezreket) is ad nekik anya amikor teheti, pedig a bátyám már 30 éves. Szerintem ez a helyes viselkedés.

Igaz nem vagyok még szülő, de én támogatnám a gyerekem egyetem alatt is, persze ha megtehetem és a gyerek is normálisan csinálja az egyetemet.

Engem a szüleim támogatnak, igaz azért én is dolgozok az egyetem mellett, amennyi belefér, amennyi pénzt kapok, az kb a lakbéremre elég, a többit meg én keresem meg.

Viszont barátomat (együtt élünk) egyáltalán nem támogatja az anyukája mióta betöltötte a 18-at, és csak 20 évesen fejezte be a gimit (külföldi, itt más a rendszer és mindenki kb. 20 évesen végzik). Csak abból amit ő mond, nagyon látszik, hogy neki mennyivel nehezebb a dolga, mint nekem. Azért ha tehetem én próbálok neki segíteni, de én sem úszom a pénzben.

De szerintem kegyetlen amit az anyja csinál a barátommal. És én biztos nem lennék ilyen. Amíg látnám, hogy teljesít a gyerekem, próbálnék neki minnél többet segíteni, ameddig tudok. Attól, hogy betöltötte a 18-at, szerintem ugyanúgy felelösséggel tartozom érte mint elötte, ha törvény szerint nem is.

Az érthető, hogyha a szülők anyagi helyzete rémes, és e miatt nem tudják támogatni gyereküket, viszont azokat a szülőket én nagyon elítélem, akiknek lenne lehetőségük gyerekeik támogatására egyetem alatt is, de nem akarnak segíteni.

Nem kötelező egyetemre járni, ezért nem is kötelező finanszírozni a tanulását. Főleg, ha a legtöbb szülőnek az anyagi lehetőségeik nem is engedik meg a támogatást.

Kivétel: az elvált apa köteles a rokontartásra, akkor is, ha a gyerek csak bukdácsol a vizsgákon.

Egy normális családnál oda-vissza működik ez. Az én anyám mindig támogatott. Mindent megtett, hogy csak a tanulásra fordítsam az időmet, ő állt mindent. Egyetem után, szerencsére hamar találtam munkát, de még akkor is támogatott ahogy előttem is írták. 7 éve dolgozom, és legalább 4-5x többet keresek mint anyám. Sosem kéri, de én is segítek neki. Bevásárolok, veszek neki ezt-azt..

Nem csak követelőzni kéne, meg jogokról papolni. Egy jó működő családban az a természetes ha támogatjuk egymást.