“Az a gyerek, aki felnőttként elmegy külföldre és otthagyja a családját nem érdemel/kevesebb anyagi/érzelmi támogatást érdemel, mint az aki otthon marad.” Igaz vagy hamis?

19# az meg végképp vitatható hogy ki kihez ragadzkodik jobban, ennek a mai világban földrajzi korlátai gyakorlatilag nincsenek. Lehet hogy Tibike az anyja szomszrdságában lakik, de rá sem néznek egymásra mert az anyja például gyűlőli, ellenbena testvér, józsika aki ausztráliában él, napi puszi kapcsiban van mamival skypon.

Máris változnak a kötődési viszonyok.

20: ettől még él, és számítania kell valakire, jelen esetben a gyerekeire vagy így, vagy úgy. Hidd el, neki ennyi idősen már kb mindegy van annyira beszűkült hogy képtelen döntéseket hozni. Annyi van, hogy van a középső gyerek, aki a biztos pont. Amúgy pont a gyerekei a klasszikus friss nyugdíjas korosztály, vannak barátok, de elég lazák a baráti kapcsolatok a saját tapasztalatom szerint, mindegyikük a gyerekekre alapoz. Nem kell feltétlenül ápolásra gondolni, de ha bármi van hozzájuk, hozzánk fordulnak és nekünk tök evidens hogy nem hagyjuk őket a kakiban. És fordítva is így van, pl a gyerekeim körül elsősorban a nagymamák segítenek egészségi állapotuknak megfelelő mértékben. Muszáj lenne nekik jogilag? Dehogy. De ők is így voltak szocializálva, és én is ezt fogom tenni, mert nekünk ez a normális.

Az hogy a gyerektelenek hogy oldják meg az életüket, az embertől függ. Jó sok pénzzel van mindenféle lehetőség. Kevéssel meg ima, hogy frissen festett radiátorhoz kötöz a nővérke. Én meg igyekszem a saját gyerekeimmel olyan kapcsolatot ápolni, hogy ha már képtelen leszek döntéseket hozni, ne legyen nekik teljesen mindegy hogy milyen körülmények között töltöm az utolsó pár hetem, hónapom.

21: ez igaz, de pont a covid mutatta meg, hogy a digitális kapcsolattartás mire elég. Szarra sem. Szívszorító amikor Skypeon mutogatják az unokákat. Hát hogyne lenne ugyanaz a kapcsolat vele, mint azzal az unokával, akit hetente háromszor délután elhoz az ovibol... Minden bizonnyal.

Én készséggel elhiszem hogy az évente kétszer hazalátogató gyerek jobb, mint a szomszéd utcában lakó, aki rám sem nyitja az ajtót vagy csak a szart kapom tőle. De a szomszéd utcában lakónak utcahossznyi "előnye" van jó kapcsolatot kialakítani, míg a távolabb lakónak vért kell érte izzadnia.

De a szomszéd utcában lakónak utcahossznyi "előnye" van jó kapcsolatot kialakítani, míg a távolabb lakónak vért kell érte izzadnia. - miért kéne?

Ő a saját családjával él, az, hogy 30 km vagy 300 nem oszt túl sokat.

24# mi vaan?

Mindegyik gyereket egyenlően illene segíteni. Aztán hogy ők ezzel a segítéssel mit kezdenek az az ő dolguk.

De nehogy már a takarékoskodó gyerek nézze el hogy a szülei szponzorálják az alkesz lecsúszott tesót csak mert "rászorul"?

27# Ne haragudj, de milyen szülő az aki különbséget tesz a gyerekei között?

Természetes hogy a külföldön élő gyerek nem tud hazamenni amikor akar.

A másik gyerek meg mert utcabeli, nyalja az anyját, sokszor ezek agglegények vénlányok,semmi más dolguk nincs csak a szüleiknek nyalni ezekre meg csak úgy ráíratni ingatlant?

Én ezzel egyáltalán nem érek egyet.

Nekem is van 2 gyerekem félig neddig kirepülőben. De én lennék a legboldogabb ha nem a nyakamon csünngnének hanem kint találnák meg a boldogságukat. És mindkettőt egyenlően illet az örökség.

Mert mindkettő az édes gyerekem.

Sajnos nagyon de nagyon szemetek tudnak lenni a szülők ahogy különbséget tesznek a gyerekeik között.

17, tehát adott volt egy jó nyugdíjjal és saját ingatlannal rendelkező beteg, aki ahelyett, hogy a jó nyugdíját és a vagyonát arra fordította volna, hogy megfelelő és szakképzett ellátást kapjon, a gyerekeire támaszkodott, főleg arra, aki a legközelebb lakott. Elnézte, hogy minden egyes nap hozzá jár takarítani, pelenkát cserélni, bevásárolni stb. a saját munkája, háztartása és családja mellett. Emellett nyilván a másik két gyerekének is kellett áldozatot hoznia, még ha kevesebbet is, akkor is kellett.

Ja, és úgy írod ezt, hogy aki 150 km-re élt és nem ment annyit, mintha ez annyira kivitelezhető volna, hogy 150 km-ről járok ápolni a szülőmet. A saját munkáját meg majd feladja, a családját meg otthagyja? Vagy hogy?

És miért a gyerekeknek kellett volna összedobni a pénzt, ha jó nyugdíja meg saját ingatlana volt? Ott volt az illetőnek egy egész élet megteremteni a javakat, ő meg a gyerekeitől várja, hogy a vagyonán felül még adjanak neki?

Önző az ilyen szülő mindenféle szempontból. Jól kihasználja a legközelebb élő gyerekét, aránytalan terhet ró rá, és azt hiszi, pár millió forint plusz kárpótolja majd a kiesett éveket, meg a fáradtságot. Nevetséges.

Anyum a 20. életévét már egy másik országban töltötte, és még mindig ott él. A szüleire a mai napig számíthat - ők mindig is támogatták őt mindenben.

Nálam is volt olyan terv, hogy elköltözöm máshova, még messzebb is mint anyum. Tőle is csak pozitívat kaptam; szeret, büszke rám, támogat.