Felnőttként hiànyzik, hogy nem kaptam anyukàmtól gyerekként elég szeretetet?
30/N vagyok, és egyre többet gondolok erre, mert lassan én is szeretnék kisbabàt. Gondoskodó vagyok, biztos, hogy sokat foglalkoznék, jàtszanék, törődnék vele, hiszen tudom, hogy ő egy kis új élet. De valamiért mégis félek, hogy nem lennék elég jó. Sajnos az én anyukàm nem jàtszott velem egyszer sem, ha oda akartam menni egy ölelésért, mindig azt mondta, ne hízelegjek. Sajnos nem sok szeretetet éreztem irànyàból... Mentàlis beteg, màr rég nem tud nekem segíteni sem semmiben, még egy pohàr vizet sem tudna adni az àllapota meg a helyzete miatt. Sokszor belegondolok, hogy nem lesz ott màr semmilyen fontos eseménynél az életemben, nem tudok tanàcsot sem kérni tőle, nem érti a sikereimet sem, stb.
Sokat gondolok arra, hogy sok màs felnőttnek még élnek a szülei, egészségesek, mennek minden hétvégén ebédre vagy sütire, kapnak ajàndékot, segítséget, én sajnos semmit. Nem éreztem soha, és màr nem is fogom soha azt a tipikus "anyai szeretetet és törődést". Soha nem voltunk sétàlni, biciklizni, fürdeni egyet valahol... Tudom, bàrkivel elmehetek, de az anyai dolgokat senki nem tudja pótolni. :(
válasza: válasza: válasza:
válasza:Te sokkal mélyebb személy vagy, mint ő. Mint hozzád képest érzelmileg felszínes ember, akinek nincs mély belelátása a világba, más emberek lehetséges megéléseibe, szempontjaiba, avagy úgy nevezett szűk elméje van, és érzelmi megélése, mélysége a tiédhez képest, sose tudnál tőle tanácsot kérni, mert ha 100 évvel idősebb is lenne, 100szor annyi aktív tapasztalattal is csak egy nagyon lesarkított, lényeget, fontos megértést, értékes nézőpontokat nélkülöző meglátása és tapasztalata lenne arról, amit megosztasz vele és a tanácsát kéred.
Szóval ne is bánd. A sors csak segít neki hamar túllendülni e életén, amiből már megtapasztalta, amit kellett, mint az állatok, akik általában kevesebb ideig élnek, mint egy ember.
Megértem a hiányodat, nekem sok szempontból most is van.
Gyerekként sem kaptam, ahogy te sem, és igazából azt most sem, de most van egy szülőm, aki igazán, szívből törődik velem, és mentálisan nem csak toppon van, de folyamatosan fejleszti is az anyagi élete minden területét, az önismeretét, és a nyitottságát, amit én örömmel teszek mindig próbára, hogy újabb hullámokkal ingereljem annak természetes fejlődését.
Vele meg tudok beszélni szinte akármit az ő szintjén, még ha igazán nem is, de lényegét át tudom adni a dolgoknak, és meg is ért, jól is kezeli, és bár nem vagyok családi programos, néha amikor átugrunk egymáshoz 5 percre, és nincs utána dolgunk, nem ritka a 20-40 perces beszélgetés, vagy másfél, két órás is.
Sajnálom, hogy ebben viszont nem osztozunk. A teljes valómat én sem tudom megosztani, és amit tudok, ami amúgy rengeteg és nagy, azt is csak az egyik szülőmmel tudom. Tudom ez nem vígasz a szenvedésedre, de kívánom, hogy te is megtaláld a belső megoldásodat és egyensúlyodat arra, hogy szeresd az életed ahogyan az van, a lehetőségekkel és lehetőség teremtési lehetőségekkel, amik benne vannak. Még ha van, ami már sosem lesz, például egy szerető, megértő édesanyád, de lehet lesz más valaki, aki hasonló szerepet tölt be, vagy mássá alakulsz, és azt az új vágyott szerepet fogja tökéletesen betölteni. Bármi lehet, bármi lehetsz.
Folytasd, hogy egyre szebb vagy, és egészségesedj! Sokan vannak veled.
válasza:Kiváló anya leszel, mert pontosan tudod, hogy mit kell adnod neki!
Előre nézz, ne keseregj, ne légy kishitű!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!