Szülőként mit szólnál, ha a gyereked nem ott lenne a hétvégén, ahol mondta?

Így van. Undorítóak. Mert nem tudják kezelni, hogy más esetleg más véleményen van, mint az övék. Ilyenkor a kialakuló frusztrációt azzal vezetik le, hogy mindenki hülye. Én inkább ezért nem szülök. Mert ilyen kretén valaki, hogy beleáll más válaszába és nem hagyja békén. Igaz, békén hagyni magas szint.

14-es voltam.

Valószínűleg azért írtad meg a kérdést úgy, mintha csak egy ismerősről lenne szó, hogy majd a válaszok után alakíthasd a sztoridat. De ezt a mondatot nehéz félreérteni, hogy nem az anyukája írta ki a kérdést : "Mindezt pár nappal a nagymamája halála után (aki a te anyád)"

Most hiába magyarázkodsz, hogy te vagy a barát. Nekem innentől kamu kérdés.

24!

Nem q 20. vagyok, de maximálisan egyet értek vele. Nem, q gyerek nem egyfajta tükör. Max 3 éves koráig utánozza le a szülőt, már ha egyáltalán teszi. Egyenisege van, személyisége és ennek még véletlenül se kell azonosnak lennie a szuloevel, sőt, még csak hasonló se kell hogy legyen. Igen, van olyan aki hazudik. Szülőben is es gyerekben is. Itt a gyerek hazudott. Nálam ezzel elvagta volna maga alatt a fát. Nem értem miért volt szükség a hazugsagra. 20 evesen azt csinál, amít akar.

Képzeld 20, hogy több ember mutogat 50 évesen a szüleire, mint 20 évesen, amikor rájössz hogy milyen mintákat vettél át, és hogyan adaptálódtak azok a felnőtt életedbe.. sőt, sokan abban a korban szokták feldolgozni a neveltesuket.

Beszűkült látókörű az, aki ráhúzza a gyerekre, hogy hazudós és nem lehet tolerálni a hazugságot blablabla. Olvass inkább a sorok között.

Én pl. Amikor külföldi ösztöndíjat kaptam, el se mondtam anyáméknak, amig minden le nem volt papirozva, és már fix volt, hogy megyek külföldre. Miért? Mert csak azt kaptam volna, hogy minek megyek, az egy szr, felesleges butaság... :)

Igazából ebben az esetben, hogy egy haláleset is volt itt, én simán el tudom képzelni, hogy hazudik valaki a hollétéről, ha a fő kérdésből indulok ki, és nem feltételezem, hogy rossz a kapcsolat, és semmit nem lehet megbeszélni és mindig minden fel van hánytorgatva.

Mindenki máshogy dolgozza fel a halált, más fázisok vannak, stb. És nehéz megérteni a másikat, ha a reakciója nagyon eltérő a sajátunktól. Teljesen más fázisokban lehet két ember a gyászban, és lehet, hogy téged megvisel, ha azt látod, hogy elvesztettél egy közelálló személyt, aki a másiknak is közel állt, és erre ő két nappal a haláleset után megy kb bulizni, miközben te feltűnően szrul vagy. És ha van az a távolság, hogy ezt nem látja a másik, akkor lehet, hogy jobb lelkileg mind a kettőtöknek, ha nem kötöd az orrára.

Mondjuk egy leépülésnél lehet, hogy az egyik áltatja magát, hogy jobb lesz, beleéli magát, majd nagy pofon, hogy nem, a másik meg már hónapok óta feldolgozta, hogy halál lesz a vége rövid időn belül, és amikor megtörténik arra gondol, hogy igen, szenvedett, rossz volt neki, magáról sem tudott, ez így nem volt már egy jó élet. És ha megpróbálod úgy megélni a gyászt, mint a másik, az vissza tud cibálni téged a mélypontra.

Vagy amikor tudod magadról, hogy ha te most visszavonulsz a szociális életből, akkor neked ott véged, mert ezen túráztatod az agyadat, nem funkcionálsz a melóban, tanulmányokban, és akkor bszhatod.

Vagy csak szimplán az van, hogy nem fogtad még fel, hogy soha többé nem látod, nem tudtok soha többé beszélgetni. Ha hetekig nem mész haza, ami egyetemistaként nem ritka, reális, hogy abban a környezetben, ahol sosincs ott az illető, mert jó sok km távolság van, nem fogod fel a hiányt, mert abból a környezetből nem hiányzik.