Előfordult ilyen hogy 20+an nem engedtek a szülők el otthonról?

Igen, amíg otthon éltem.

Közölni!, hogy elmegyek? Hát persze, jó vicc, aztán varázslatos módon nem tudtam bejutni.

Sőt, amikor munkából késtem, és szóltam, hogy egyórát csúszok, mert lekéstem a buszt, mire hazaértem, benne volt a zárban a kulcs, a csengő kihúzva, a telefonok kikapcsolva, szóval éjszakázhattam a kutyával.

Amint tudtam leléptem, és őszintén, rhadtul irigykedtem azokra, ahol nem spártai szigor ment egész végig, míg otthon éltek.

Nálunk igen, öcsémnél is (ő még otthon él).

Volt ilyen persze rengeteg. Pl Az egyik barátnőm szülinapi bulija volt. Nem mehettem mert anyámnak ehhez volt kedve. Ne csavarogjak, tanuljak! Azt se értettem minek kérdeztem meg... Ha bárhova engedélyt kértem, ami nem iskolai dolog volt, sose engedtek semmit. Osztálykirándulásra se mehettem Rómába mert ne csavarogjak. Nem mehettem sehova. Nyáron sem. ( Szokásos, amíg az én pénzemen zabálsz, addig azt csinálod amit mondok) szöveggel.

Amúgy 18 éves korom óta randiztam, egyszerűen csak suli utánra időzítettem, és csak később mentem haza. Nem kértem engedélyt. Ezekből lettek hogy matek korrepetálásra járok, sulis angol különórára járok, sokáig tartott a táncpróba stb. Ezt kényszerítették ki belőlem. Hazugságokat. Mert amúgy nem hagytak élni. Életem első 2 párkapcsolatáról nem is tudnak azóta sem. Bár már nincs is jelentősége.

Már férjnél vagyok. Örülök, hogy kiszabadultam onnan.

Én annyira bent ülős voltam, hogy anyámék azt sem tudták, hogy otthon vagyok. Néha azt mondták azt hitték átmentem valakihez.

Amúgy meg mindig szóltam, hogy megyek ide vagy oda. Nem azért mert kötelező, csak nem volt titkolni valóm, egyszerűen elmondtam, hogy megyek és kész.