Miről beszélgessek apával?
24 vagyok. Általában vagy politikáról szoktunk beszélgetni, vagy pedig faggatom az ügyeiről, amikbe nem avat be, vagy sportról amit űztem. (valójában tudom, hogy mi történt amúgy, de nem mondhatom el, mert abból balhé lenne, hogy honnét tudom) jó, részleteket és a szereplőket nem teljes egészében, és igazából fogalmam sincs, hogy próbálja visszacsinálni az vagy megoldani, hogy összefogtak ellene és lett ami lett. Elképzelésem sincs, kikkel tárgyalhat vagy találkozhat. Na de a lényeg, hogy ilyenekről próbálom faggatni, és kérdezni aztán néha mond ezt azt, de általában borzalmas hangulata lesz utána.
Bedobta, hogy hétvégén ha megyünk wellnessezni, akkor mind a kettőnknek be kell dobnia legalább 2 érdekes témát, és arról kell beszélgetnünk hosszabb ideig. De fogalmam sincs igazából, hogy miről beszélgessek vele, azokon kívül amiket már százszor megbeszéltünk az évek alatt.
Nem volt ilyen értelemben mély a kapcsolatunk sosem, érzelmi intelligenciája egyikünknek se nagyon van. Magánéletemről meg hasonló pl nem is beszélek soha szüleimmel.
Szóval miről lehetne beszélgetni ami nem small talk?
válasza:
válasza: válasza:Hihetetlen, hogy szinte csak diszfunkcionális családok vannak Magyarországon, akik annyira nem önállóak, hogy maguktól beszélgetni tudjanak. Komolyan gyakori kérdés, hogy hogy, miről beszélgess a családdal?
Annyira egyszerű a megoldás pedig, mégis mindenki körbetáncolja és életek mennek el így.
válasza:13# és a világon is kb
80%-ban ez a jellemző nem a gyakoris utópia
13 igen tisztában vagyok vele, hogy borzalmas. De én is rengeteg traumát éltem át miatta, más lehet már szóba se állna vele. Volt olyan pszichológusom aki megmondta anyának, miután velem befejezte a beszélgetést, hogy hívjon rá rendőrt... Sose vert, vagy hasonló, csak nagyon kontrolláló és autoriter volt, és üvöltött ha valami nem úgy van, ahogy akarja kb. Mostmár nem ilyen amióta olyan 20 21 vagyok, úgyhogy azóta jobb igazán a kapcsolatunk.
De tényleg nagyon diszfunkcionális, mind a két szülőm alkalmatlan volt sajnos a gyereknevelésre, mert annyi traumát és mentális problémát hoztak magukkal. Anya is legalább már jár pszichológushoz mondjuk.
3 ez rohadt szomorú, sajnálom. Én nekem volt olyan időszakom, amikor elég depressziós voltam, és eltűntem hetekre, és nyilván utána amikor felszínre bukkantam, sem lettem sokkal lelkesebb, hogy találkozzak bárkivel is, aztán hiába mondtam faternak, hogy nem vele van a bajom, egy idő után annyira kivolt, hogy megmondta hogy akkor inkább mondjam meg, ha nem akarok vele beszélni, és tudomásul veszi, de ne az legyen hogy várja, de sose keresem. Persze ez az ő kétségbeesése mert mindig is nagyon félt hogy elveszít. Na mindegy. Szóval ez kicsit más helyzet mint a tiétek, de lehet, hogy neked is meg kéne mondanod, hogy vagy legyen inkább ritkábban de értelmes időtöltés, vagy pedig hagyjátok a fenébe az egészet. Meg amúgy ha már 22 éves, akkor lehet érdemes lenne már nem eltartani. Mondjuk nem tudom tanul e még vagy mi.
Egyébként nekem apa elmondta már sokszor, hogy ennyi idősen ő ugyanilyen volt, nem tudott nem kommunikált az apjával annyit.
10 egyébként fater nem programozó, és semmi köze az informatikához a szakmájának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!