Úgy érzem teher ez nekem, rossz ember vagyok?

Fiatal felnőtt vagyok és csak nemrégen kezdett el sínen lenni az életem.

Nem volt túl jó családi hátterünk, anyukám nem dolgozott, csak apám külföldön, majd mikor 12 voltam meghalt. Aztán anyám és nagyiék neveltek, majd anyumnak lett egy élettársa, aki termelő és együtt dolgoztak a vállalkozásában. Tőle kapott pénzt, de sose volt elég, mindig azt hallottam, hogy sosincs elég pénze, persze biztosítás nélkül…

Én közben próbáltam felnőni, valahogy kitörni ebből. Most úgy érzem valamennyire sikerült, lett egy jó szakmám ès a vőlegényemmel együtt dolgozunk, nagyon sokat vagyunk külföldön. Végre keresünk annyit, hogy tudjunk gyűjteni saját házra, de manapság még így is lassan megy. Két havonta jövünk haza, a szülőházamba és ilyenkor úgy érzem anyám teljesen lehúz és ugyanabban a nyomorban vagyok amiben eddig is. Elvárja, hogy több mindent én fizessek, mert ugye mostmár ‘nekem van pénzem’ és kitalálta, hogy jelentsük be, mint általam eltartott személy és mivel én alkalmazott vagyok, majd ő is biztositva lesz általam. Igazából nem tudom, hogy működik ez pontosan, de gondolom a munkáltatóm többet kell így fizessen?!

Örlődöm és bűntudatom van, mert ha felnevelt engem valamiképp viszonoznom kell és sajnálom, mert lábfájós meg rosszul alakult az élete… de másfelől dühös vagyok, mert eddig is abból állt az életem, hogy kitörjek ebből, jobb életszinvonalam legyen és sok próbálkozás után most érzem azt, hogy haladok efelé, de ha még őt is elkell tartanom és ekkora nyomás nehezedik rám , sosem fogok tudni teljes èletet élni.

Most 47 éves, dolgozik az élettàrsának úgymond, de ez azt jelenti nincs fix havi sajàt pénze… házasodni nem akar megint, szóval szerintem nagyon szerencsétlen helyzet, de csinálhatta volna másképp is.